Fable Jégtánc

nem is azt kérdezgették, hogy kiféle ő, és mit keres ott, hanem arról
faggatták, látta-hallotta-e a gyilkosságot.
Jade tudta, hogy mindennek vége, a zsaruk hamarosan
hazaviszik őt. Nem felelt kérdéseikre, s mert erre az eshetőségre is
felkészült, bevetette a papagáj-effektust. Elvégre tizenhárom év
alatt éppen eleget megtanult a színlelésről, hamisságról.
Legott eljátszotta a depressziós madarat.
Nem nagy ügy. A papagáj, ha hajlamos erre, ráadásul bezárják
és nincs párja, vagy elveszti azt, búskomorrá válhat, s egy
búskomor papagájnak nem jelent nehézséget a kalitka tetőrácsába
akasztott csőrrel csüggeszkedni órákon, napokon át, a pusztulásig.
Még látványosabb a végzetes bánat, ha a madár a lábánál fogva
függeszti fel magát, és fejjel lefelé lóg a rúdon, holtáig.
Jade kinézte a legközelebbi fát, s jobb térdét egy ág köré fonva
ráfüggeszkedett. Egyre vörösebb arccal, szédülve csüngött.
Lógtában a fekete zsákba cipzározott holttest körvonalait bámulta, s
hallgatta, miként találgatják a zsaruk, hogy ő most effektíve
bolond-e, vagy egyszerűen csak hülyét csinál belőlük. Hagyták,
hadd lógjon. Majd elfárad.
Az áldott hülye rendőrök nem tudhatták, hogy három éves kora
óta balett-órákra jár – pontosabban: járatják –, s ennek
köszönhetően meglehetősen edzett. Lógott hát, felakasztva, semmi
mást nem csinált, csupán azt, amit egész eddigi életében: elviselte
a nemszeretem-helyzetet. Tíz esztendeje ekként hegedült, gyűlölve
a hangszert, már-már meggyűlölve magát a zenét is, ekként
ugrabugrált a rózsaszínű tütüben, egykedvű arckifejezés mögé
rejtve vágyát, hogy igazából táncolhasson, elszabadultan,
fékevesztetten. Ekként magolta a matekot és a számítástechnikát,
utálva mindazt, amit – önszántából rátalálva – akár még
szerethetett is volna.
Végül a faághoz görcsösült, és orvos kellett ahhoz, hogy
kiinjekciózza lábából a kampót.
Azután persze hazavitték, s átnyújtották a szüleinek, akik csupán
addig könnyeztek meghatott örömükben, míg a zsaruk és a
szomszédok láthatták őket. Mihelyst magukra maradtak, apja
elővette a korbácsot – amelyet Jade szerint azért tartott, hogy majd
egyszer, valamikor, ha sikerül végre összeszednie a tetthez kellő