Fable Jégtánc

– Közben fogod a kezemet?
– Már régen fognom kéne, mert aggasztóan tevékeny.
– Félsz, hogy elcsenem a stukkeredet? Egyáltalán, minek hordod
itt, ahol a maffia sem jár?!
– Megszokásból. Az ember begombolja a nadrágját, beköti a
cipőjét, és magához veszi a stukkerét.
– Egyet se sétáljunk! Üljünk le itt a fa tövében, és beszélgessünk.
– Máris térdig állunk csikkben, guánóban.
– Még soha senki nem csókolt meg. Csak te.
– Igazán? Az elszálkásított fickó talán a higiénikus szex híve?
– Vele nem csókolóztam. Mással se. Fogalmam sem volt arról,
hogy ez ilyen jó.
– Talán ezért terjedt el széles körben.
– Tudnál nemet mondani, ha azt kérném, csókolj meg újra?
– Tudnék.
– Csókolj meg újra.
Bárd nemet mondott, és megcsókolta. A kezét is kivette a
zsebéből, noha nem azért, hogy átölelje a lányt, hanem kézenfogás
végett.
Jade félbeszakította a csókot, és keserűen elnevette magát.
– Úgy viselkedsz, mintha a szüzességedre vigyáznál. Olvastam
egy regényben, és nem az ágy alatt dugdosottak valamelyikében,
hogy akkor szoktak így tenni a pasasok, ha szeplőtelenségi
fogadalom köti őket, vagy ha súlyosan fertőző nemibetegek, na és
persze akkor, ha szex-képtelenek. Veled mi a helyzet?
– Ha érett, felnőtt nő lennél, meg se futamíthatnál. De gyerek
vagy, akit túlságosan is szeretek. Éppen ezért nem fogadhatom el,
amivel kedveskedni szeretnél, s nem azért, mert kedvem ellen való.
Hiszen egyáltalán nem a kedvem tiltakozik ellene, hanem az
eszem. A nagyon kedves, intenzíven szemüveges, kenderszakállú
gyermek-pszichológus talán megértethetné veled, amit nekem nem
sikerült.
– Próbáld meg.
– Ó, Jade! – nyögte a pasas a szemét forgatva.
Ellökte magát a fa törzsétől, és a lány kényszeredetten utána
indult. Zsebre dugott kézzel sétáltak a puha havon.
– Ha mindig ekkora feneket kerítenél a szerelmi ügyeidnek,