Fable Jégtánc

Felkecmergett a padlóról, és a fürdőszobába vánszorgott. Kibújt
a pókhálómintás jelmezből. Lezser testfürdőt vett. Ágyba zuhant.
Erővel kényszerítette magát, hogy semleges témákon
töprengjen.
Mint például a Larry és Hildy Ullman palotájában tett látogatás.
Nem azért szándékozott eltörni Nazir ép lábát – esetleg még
egyszer a másikat?! –, mint ha a felismerés pillanatában a
szüleiként gondolt volna a hitvespárra, nem. Sok éve annak, hogy
kitagadta őket. Nem érzett irántuk szánalmat. Miattuk szégyent
sem.
Nazir lábának csupán azért kell törnie, mert fölösleges
kockázatnak tette ki őt azzal, hogy elhallgatta, ki a célszemély.
Meglepetésében elárulhatta vagy elragadtathatta volna magát.
Ellenben, ha tudja, hová készül, bizonyára alaposabban felkészül,
jobban megerőlteti a fantáziáját; Ullmanék gyengéit ismervén
szórakoztatóbb műsort is kieszelhetett volna.
Eljátszott egy óságos emlékével. Tizenkét éves lehetett, midőn
osztályfőnöke megkérte, hogy táncoljon a farsangi műsorban.
Boldogan vállalta a szereplést, hiszen a tanárnő ráhagyta, mit ad
elő.
Elérkezett a fellépés pillanata.
Jade kiszaladt a színpadra, lábán ezüstös balettcipő ragyogott,
tütüjét hófehér tüll fodrozta.
Csajkovszkij-zenére lejtett néhány kört, aztán változott a tempó,
és a kislány kánkánnal folytatta műsorát. Ezután twiszt, majd rock
and roll következett, végül eltáncolt egy Michael Jackson-számot.
Jelmeze, műsora óriási sikert aratott, a vidám közönség
visszakövetelte a színpadra.
Otthon apja hosszan csépelte, előbb puszta kézzel, majd
nadrágszíjjal. Egy hétig nem jöhetett elő a szobájából. Anyja
napokon át rikácsolva sopánkodott a "gyalázat" miatt. Így lejáratni a
fenséges balettcipőt!? Szégyent hozni a tütüre!?
Jade azóta is emlékezett a dörgő tapsra, a sikerre. A dörgő
pofonokra és a ringyózásra. Hiába tudta biztosan, hogy műsora jó
volt, eredeti és ötletes; e kettő: siker és gyalázás elválaszthatatlanul
összeforrt benne.
Bárd a szobába nyitott. Leült az ágy szélére. Tenyerét a lány