Fable Jégtánc

– Most jön a feketeleves.
– Éhes is vagyok.
– Kérlek, gondolkozz: mit hagytál szét a különféle
vérfürdö-színtereken?!
– Ujjlenyomatot semmiképpen, dupla kesztyűben mentem el
itthonról, és csak a te lopott kocsidban bújtam ki belőle. A
furgonban maradt a kicsi tatyó, de az úgysem az enyém volt, a
kukából szedtem ki ma délután. Egy doboz cigi volt benne. Nemde,
én nem dohányzom!? Jaj, a szandim! Az is ott maradt. De ne
búsulj, azt is a kukában találtam, sosem hordanék efféle kiscipőt.
Tudod, kié lehetett? Hamupipőke valamelyik nővére kaphatta egy
csodás bálon, de alighogy hazabicegett benne, bevágta a
szemétbe, mert baromira törte a lábát. Ekkora bütykei lettek, ni! –
Jade felmutatta az ökleit, és Bárdra mosolygott. – Rendben letetted
az Audit? Egy árva ujjnyomot sem hagytál szét benne?
A zsaru elvigyorodott.
– Steril a kocsi, ne izgulj. Utánad hoztam az összes melleidet,
meg a többi cuccodat is. Reggelre belepi a hó az Audit, ettől persze
az én szégyenem nem kisebbedik. Felnyitod a ládáidat?
– Mindjárt. Csak egy kicsit még ünnepibbé kéne tenni a
hangulatomat.
Bárd meghökkent.
– Ünnepi a hangulatod?!
– Ünnepiesedik. Tudom, hogy vérciki, de gondolj bele te is.
Csupa gonosz komisztevővel, nem pedig nyájas polgárokkal
afféroztunk. Egyik brigantibb volt, mint a másik. Életünket és
vérünket akarták. Naná, hogy javul a hangulatom, hiszen itthon
vagyok, üvegtelen a hasam, már nem úgy néztek rám, mint egy
kosár kukacra, és két gyönyörű kincsesláda áll a nappaliban.
Tudom, melyikben van a medál, mert annak a ládának forróbb az
aurája. Fogadunk?
– Eleve vesztes vagyok – legyintett a zsaru.
A lámpa fénye, akár egy színezüst gombostűfej,
visszatükröződött a pupillájáról. Vonásai ellazultak.
Jade felemelte a kezét, s mutatóujjával megérintette a férfi
homlokát.
– Tudod, hogy már nem kockás a fejed? Amikor golyós vagy,