Általános ismeretek

A zöldségfélék talajigénye
– Megakadályozzák a talajok összetömődését, elősegítik a kedvező levegő-nedvesség arány kialakulását,
amelyben a gyökerek a víz oldása következtében könnyen hozzáférnek a tápanyagokhoz és a levegő hiányából
és a túlöntözésből adódó fulladás veszélye sem áll fent.
– Maguk a szerves anyagok bomlásuk során tápanyagokhoz juttatják a növényeket.
– Energiaforrásul szolgálnak a mikroorganizmusok számára. A baktériumtevékenység következtében olyan
anyagok termelődnek, amelyek a talajszemcséket nagyobb aggregátumokká ragasztják össze, javítva vele a talaj
szerkezetét.
– Növelik a talajok pufferképességét, megkötik a növényekre nézve veszélyes anyagokat és vegyületeket.
– Csökkentik az eróziós és deflációs károkat.
– Elősegítik a talajok gyorsabb fölmelegedését.
A talajok szervesanyag-tartalmának növelése csak bizonyos határok között lehetséges, a szervesanyag-tartalom
adott talajtípusra, klimatikus viszonyokra jellemző. A humusz bomlását elősegíti a meleg és a nagy szárazság.
Ezért pl. a homoktalajokon rendszeres istállótrágyázással sem lehet jelentős humusztartalom-növekedést elérni.
Humuszban gazdag talajon célszerű hajtatni, palántát nevelni, valamint a burgonyaféléket, a káposztaféléket, a
kabakosokat termeszteni. Helyes az a törekvés a gyakorlatban, hogy a többi növény is humuszban minél
gazdagabb területre kerüljön, de ezek termésnövekedése a nagy humusztartalmú talajon – a
humuszszegényekhez képest – kisebb, mint pl. a paprikáé, az uborkáé vagy a karfiolé.
A kémhatás (pH-igény) tekintetében nincsenek olyan szélsőséges esetek, mint a dísznövényeknél. Valamennyi
zöldségfaj a megközelítően semleges talajokon fejlődik a legjobban. A 7 pH-értéktől lehet kisebb mértékű
eltérés, így pl. a burgonya, a cikória, az endívia, a sóska, a rebarbara, a fejes saláta az enyhén savanyú talajokon
is jól fejlődik, a cékla, a spenót, a mangold, a spárga, a vöröshagyma, az új-zélandi spenót, a zeller, a pasztinák
számára a kissé lúgosabb talajok a kedvezőek.
A zöldségfélék mészigényét az 1–2%-os kalcium-karbonát-tartalom fedezi, 5% feletti mésztartalom esetén
néhány fajon táplálkozási zavar (pl. vashiány) jelentkezhet.
A talajok nagy sótartalma főleg a hajtatásban, az üvegházi termesztésben okoz gondot, ritkán a szabadföldi
zöldségkultúrák esetében is tapasztalható. Valamennyi zöldségfaj sóérzékeny, a túlzott sótartalom (szikesedés)
minőségromlást (pl. paprika- és paradicsom-csúcsrothadást) vagy terméskiesést, esetleg a növény pusztulását
okozza. Ideális zöldségtermő talajnak az mondható, amelynek csekély a sótartalma. Természetesen a nagy
tápanyagtartalom (nitrogén, kálium) kizárja a nagyon csekély sótartalmat. A sóra különösen érzékeny a fejes
saláta, a fehér termésű paprika és a palánták. Viszonylag jól tűri a sót a karalábé, a kelbimbó, az uborka, a tök, a
dinnye. A talajok sótartalmának megítélésekor figyelembe veszik a humusztartalmat. Ha nagyobb a
humusztartalom, nagyobb sótartalmat viselnek el a növények károsodás nélkül (16. táblázat).
16. táblázat - A talajok sótartalmának megítélése 3%-os szervesanyag-tartalom esetében
Sótartalo
m
0,05%
alatt
0,05–
0,22%
0,22–
0,31%
0,31%
felett
Minősítés
a zöldségfélék termesztését nem
befolyásolja
néhány sóérzékeny zöldségféle
termesztését megnehezíti
csak viszonylag „sótűrő” fajok
termesztése javasolható
zöldségfélék termesztésére alkalmatlan
terület
74
Created by XMLmind XSL-FO Converter.