Általános ismeretek

17. fejezet - Libatopfélék
1. Spenót
(Spinacia oleracea L.)
1.1. A termesztés jelentősége
A spenót „perzsa fű” néven már a 8–9. században ismert volt Ázsiában, Kínába valószínűleg Perzsia, Nepál
vagy Dél-Turkesztán területéről vitték be a kereskedők (DE CANDOLLE, 1894). Termesztése gyorsan elterjedt
az arab országokban is, ahová minden bizonnyal a perzsáktól került. A Közel-Keleten már széles körben
termesztett és fogyasztott növény volt, amikor megjelent Európában. A feljegyzések szerint a mórok vitték
Spanyolországba a 14. században.
1.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Annak ellenére, hogy szabadföldi és hajtatásos termesztése is ismert, és a nyers fogyasztás mellett
gyorsfagyasztott és konzervkészítményeknek is feldolgozzák, jelentősége nem nagy. Az egy lakosra jutó
fogyasztása alig több néhány dekánál, ami egy-két tavaszi (március, április) és őszi (október) hónapra
korlátozódik. Nagy tápértéke miatt elsősorban a gyermek- és csecsemőélelmezésben van nagyobb jelentősége.
A belőle készült konzervkészítmények nagyobb része is bébiétel.
1.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Értékét fehérje-, ásványisó és vitamintartalma adja. A levél szárazanyag-tartalmának 30%-a fehérje. Az ásványi
sók közül kiemelkedik vastartalma, jelentős a magnézium, a kálium és a kalcium is, viszont foszforból az
átlagosnál kevesebbet tartalmaz. Nyersrosttartalma 0,6% körül ingadozik, mennyiségét és környezeti tényezők
számottevően befolyásolják, ennek csaknem a fele jól emészthető (POZSÁR, 1969). A vitaminok közül az A- és
C-vitamin-tartalma nagy, bár az utóbbi nagy része főzéskor elbomlik.
A spenóttal kapcsolatban szólni kell a zöldségfélék utóbbi években behatóan vizsgált nitrát- és nitrittartalmáról.
Ilyen tekintetben kiemelkedik a többi zöldségnövény közül, különösen a levélnyele tartalmaz sokat.
Humántoxikológiai szempontból a nitrit igen veszélyes, a szervezetben methemoglobinémiát vált ki, ami
szélsőséges esetben fulladásos halálhoz vezethet. A hazai és külföldi vizsgálataink során, az extrém példákat is
figyelembe véve, nem találtunk olyan mennyiségű nitrátot a spenótban, ami a fogyasztott mennyiséget alapul
véve ilyen veszélyt jelentene (TERBE, 1986). Egyértelműen kimutatható, hogy a kedvezőtlen klimatikus
tényezők (hideg, fényhiány) és a nagy nitrogénműtrágya-adagok együttes hatására megnő a levél nitrát-, illetve
nitrittartalma.
1.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
1.2.1. RENDSZERTANA
A kerti spenót (Spinacia oleracea) a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjának tagja. A nemzetséghez még
további két faj tartozik, az elő-ázsiai vadspenót (S. tetrandra) és a közép-ázsiai vadspenót (S. turkestanica). A
vad fajok jól megkülönböztethetők a termesztett fajtól; a termős virágzati csomók virágai erősen összenőttek és
belőlük terméságazat fejlődött (SOMOS–PRISZTER, 1972).
1.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
Egyéves növény.
Gyökérzete a talajban viszonylag sekélyen – 20–40 cm mélyen – helyezkedik el. Az orsó alakú főgyökér fehér,
gyér elágazású. A felső szakaszon kevesebb és viszonylag fejletlen oldalgyökerek képződnek, a főgyökér alsó
szakaszán vastagabb, hosszabb elágazások figyelhetők meg.
Szára 1 m hosszúságra is megnő – ez részben a környezeti feltételek függvénye –, belül üreges, átmérője a
gyökérnyak felett eléri az 1,5–2 cm-t. A nőivarú egyedek szára sötétebb, a nóduszokon vöröses, antociános
526
Created by XMLmind XSL-FO Converter.