Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
A fejes káposzta táplálkozási értékét elsősorban a benne található B 1-, B 2- és C-vitamin adja. C-vitaminból 50
mg/100 g található benne, melyből savanyított állapotban is 80–85%-ot őriz meg. 2–3% fehérjét és 1,5–2,5%-
nyi cukrot tartalmaz.
2.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
2.2.1. RENDSZERTANA
A Brassica nemzetséghez tartozó mintegy száz faj közül az ember nyolc faj termesztésével foglalkozik. Ezek
egyike a Brassica oleracea kultúrrassza (convarietas), a fejes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata).
Több fajtacsoportja (conculta) ismeretes, a köztermesztésben a különböző fejformájú, fehér színű fajták több
fajtacsoportja, illetve a vörös káposzta (conc. rubra) különíthető el.
2.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
A fejes káposzta kétéves növény, első évben a fogyasztásra alkalmas „óriási rügy”, a fej alakul ki, s a téli
tárolás során jarovizálódva a következő évben hoz magot.
Gyökérzete elsősorban a talaj felső 20–30 cm-es rétegét átszövő oldalgyökerekből, illetve a sokszor 120–150
cm-es mélységet is elérő orsógyökérből áll.
A szár az első évben csak néhány centiméter hosszúságúra nő meg, s csak a nagy szárazság hatására lehulló alsó
levelek pótlása miatt nyúlik néha 20–25 cm hosszúra. A második évben fejlődő virágzati szár 100–150 cm
hosszúságú, s rajta a levelek spirálvonal mentén helyezkednek el.
Virága a keresztesvirágúakra jellemzően 2–2 pár szirom- és csészelevélből áll. A 6 porzóból 4 hosszú, 2
rövidebb. A virágzás gyengén hímelőző, egy-egy virág három napig nyílik, s a lentről fölfelé nyíló fürtvirágzat
nyílása 20–50 napig is elhúzódhat. A virágokat rovarok porozzák be, kismértékben a szél is besegíthet.
Termése becő, melyben 1–2 mm nagyságú, gömbölyű, fekete vagy sötétbarna magvak vannak.
Magja 4–5 évig őrzi meg csírázóképességét, ezermagtömege 3–6 g.
2.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Fényigénye közepes, napi 10 órás 5000–6000 lux erősségű megvilágítást igényel. A hosszú tenyészidejű, s
különösen a tájfajták erősebb megvilágítással is jó termést hoznak, de a korai fajták erős fény hatására kis
fejeket képeznek.
Hőigénye általában kicsi. Hőmérsékleti optimuma 13±7 °C. A jarovizációhoz fejlődési szakaszonként és
hőmérsékleti értékenként változó időtartam szükséges. A legtöbb káposztafajta magszárképződésének
megindításához 4–7 °C esetén elegendő a 3–4 hetes hideghatás, de 10 °C körüli hőmérsékleten már 6 hetes
kezelés szükséges. A hideghatás sikere a 7–9 leveles fejlettségi korban a legbiztosabb, a kisebb növények még
alacsonyabb hőmérsékleten, illetve hosszabb idejű lehűlés hatására sem mennek magszárba.
A hajtató fajták s a rövid tenyészidejű szabadföldiek növekedésük időszakában jobban fejlődnek 18–20 °C-on,
mint 13 °C-on.
A fejes káposzta számára a 6 és 20 °C közötti hőmérsékletek hasznosak. A tenyészidő során e két érték közé eső
napi középhőmérsékletek összege adja az egyes fajták hőösszegigényét:
– a rövid tenyészidejű fajták 700–800 °C,
– a közepes tenyészidejű fajták 800–1000 °C,
– a hosszú tenyészidejű fajták 1000–1300 °C
hőösszeget kívánnak ültetéstől szedésig. Szabadföldi, állandó helyre vetés esetén az ültetési időpontot a vetéstől
3–4 hétre számítjuk, s így hozzávetőleges adatot kapunk az érés várható időpontjának kiszámításához. A fejes
káposzta fejlődéséhez szükséges hőmérsékleti küszöbértékek Magyarországon márciustól novemberig, az
optimumok áprilistól októberig rendelkezésre állnak.
442
Created by XMLmind XSL-FO Converter.