Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
Korábban itt a két legfontosabb szaporítási módról, a generatív szervvel, a vetőmaggal, illetve a különböző
vegetatív szervekkel, növényi részekkel való szaporításról beszéltünk. Néhány évtizede azonban egyre több szó
esik, sőt a nemesítői és termesztői gyakorlatba is bevonultak a különböző mikroszaporítási eljárások.
5.1.1. MAKROSZAPORÍTÁSI MÓDOK
• Szaporítás ivaros (generatív) szervekkel. E szaporításmódhoz tartozik a magvetés, amely lehetséges:
– szabadföldön és
– termesztőlétesítményben.
A magvetés célja szerint megkülönböztethetünk:
– végleges helyre vetést,
– vetést palántanevelés céljára és
– vetést kétéves, illetve évelő (nyugalmi állapotú) növények nevelésére (pl. dughagyma-előállítás,
spárgamagonc-nevelés stb.).
A végleges helyre vetés (helybevetés) a legelterjedtebb szaporítási mód a zöldségtermesztésben. Az újabban
előállított rövid tenyészidejű, egyöntetű érésű fajták azoknak a fajoknak a végleges helyre vetését is lehetővé
tették, amelyeket régebben a mi éghajlatunk alatt csak palántaneveléssel vagy más módon lehetett szaporítani.
A szabadföldi tömegtermesztésben kizárólag állandó helyre vetéssel szaporítjuk a zöldborsót, a zöldbabot, a
földimogyorót, a spenótot, a céklát, a mangoldot, a sárgarépát, a petrezselymet, a pasztinákot, a sütőtököt, a
patisszont, a csemegekukoricát és a póréhagymát. Főleg magvetéssel szaporítjuk a sóskát, a fejes salátát, a
spárgatököt, a cukkinit, a rebarbarát, a bimbóskelt, a brokkolit, a dinnyéket, az uborkát, a vöröshagymát és a
metélőhagymát.
Mind nagyobb teret hódít a káposztafélék, a paprika (különösen a fűszerpaprika) és a paradicsom végleges
helyre vetése a szabadföldi termesztésben, sőt próbálkoztak a zeller helyrevetésével is.
Egyelőre kizárólag palántaneveléssel szaporítjuk a tojásgyümölcsöt és a zellert.
A palántanevelés is az egyik legrégebben használt szaporítási módszer.
A káposztaféléket, a fejes salátát, a paprikát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt, a kabakosokat és a zellert
szaporítjuk így. Elvétve – különösen házikertekben – palántáról termesztik a metélőhagymát, a sóskát, a
rebarbarát, sőt egyes országokban a vöröshagymát és a póréhagymát is.
A kétéves, illetve évelő (nyugalmi állapotú) növények nevelését szolgáló magvetés a szaporítás különleges
módja. Ide sorolható például a vöröshagyma esetében a dughagyma előállítását célzó vetés, a
magtermesztésüket tekintve kétéves fajok első évben előállított dugványainak nevelését célzó vetés, a
gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zeller, cékla) és egyes káposztafajok (fejes és kelkáposzta,
bimbóskel, karalábé) dugványnevelését szolgáló vetés.
Ebbe a csoportba tartozik még a spárgamagoncok előállítása és a cikóriadugványok előnevelése hajtatásra.
• Szaporítás ivartalan (vegetatív) szervekkel. Lényege, hogy többé-kevésbé kifejlett növényi részeket
használnak továbbszaporításra.
Leggyakoribb módja, amikor különböző növényi részeket ültetünk el végleges helyükre. Így szaporítjuk
szárgumóiról a burgonyát, sarjhagymáiról a fokhagymát (gerezdjei felhasználásával), léghagymáiról a csoportos
hagymát, gyökérdugványairól a tormát és tőosztással a rebarbarát.
Ide tartozó szaporítási eljárás a burgonyagumó előcsíráztatása korai termesztés céljára vagy a gombák
szaporítása micéliumok nevelésével, steril körülmények között.
Különleges eljárás a szaporítási munkákban az oltás, amelynek során lényegében nem történik szaporítás, hiszen
egész növényt oltunk a másikra, nem pedig növényi részt. Az oltással a különböző betegségekre vagy
114
Created by XMLmind XSL-FO Converter.