Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
Domic F 1: rövid tenyészidejű, magas, erős szárú, bőtermő. Bimbói gömbölyű vagy kissé ovális alakúak, sima
felületűek, sötétzöldek, s könnyen leválaszthatók. Szedési ideje augusztus közepétől november közepéig
széthúzható, mert az érett bimbók sokáig a növényen hagyhatók.
Rosmarie: középhosszú tenyészidejű, bimbója középzöld, gépi aratásra alkalmas. Szedhető szeptember végétől
december elejéig.
Lunet F 1: középhosszú tenyészidejű, erőteljes növekedésű, extenzív fajta. A nitrogén túladagolására különösen
érzékeny. Bimbói gömbölyűek, középnagyok, tömörek. Alkalmas a folyamatos szedésre is.
Citadel F 1: középhosszú tenyészidejű, szára középmagas, vastag, rajta a bimbók nem érnek össze. Bimbói
kerekek, kemények, sötétzöld színűek, a szárról könnyen leválaszthatók. Tisztítási vesztesége kicsi. Október
végétől január elejéig kézzel és géppel egyaránt szedhető.
7.4. Szabadföldi termesztés
A bimbóskelt csak szabadföldi körülmények között termesztik, hiszen hosszú tenyészidejű növény, termése
pedig gyorsfagyasztva jól eltartható.
A termesztés technológiai változatai a következők:
– Rövid és közepes tenyészidejű fajták ültetése május közepétől július közepéig.
– Hosszú tenyészidejű fajták ültetése őszi betakarításra április elejétől május végéig.
– Hosszú tenyészidejű fajták ültetése téli szedésre május közepétől június közepéig.
Állandó helyre vetés esetén az ültetés fenti időpontjai előtt 3–4 héttel vetünk szemenként vető géppel.
7.4.1. AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA
A növény folyamatos növekedéséhez a talaj kellőképpen levegős, de jó vízgazdálkodású, mély rétegű legyen. Jó
termésre csak a hűvösebb, párás területeken számíthatunk.
7.4.2. A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE
Viszonylag hosszú tenyészideje miatt elsősorban főnövényként termesztjük, de az újabban köztermesztésbe
kerülő rövid tenyészidejű fajták előtt tavasszal más növény is beiktatható.
7.4.3. TÁPANYAGELLÁTÁS
A bimbóskel trágyázási tervét is a tudományosan megalapozott elvek alapján állítjuk össze (137. táblázat).
Tervezhető termésszintje a termőhelyi adottságok és a fajta stb. figyelembevételével 8–25 t/ha között változik.
A bimbóskel lehetőleg ne kerüljön frissen istállótrágyázott területre.
A nitrogént a rövid tenyészidejű fajtáknak 50%-ban indító-, 50%-ban fejtrágyaként adjuk. A hosszabb
tenyészidejű fajtáknak csak 30%-nyi indítótrágyát juttassunk ki, a többi nitrogént – 2–3 alkalomra elosztva –
fejtrágyaként adjuk.
A foszfort mindig az őszi talajmunkák során dolgozzuk be, a kálium 70%-át – könnyebb talajokon a felét –
ősszel, a többit indítótrágyaként adjuk.
A túlzott nitrogénadagolás a tenyészidő vége felé a bimbók lazulásához, kihajtásához és a hidegtűrő képesség
csökkenéséhez vezet.
7.4.4. TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS
A bimbóskel gyökértömege a 20–30 cm-es talajrétegben helyezkedik el, s főgyökere még ennél is mélyebbre
hatol. Talajmunkái során a forgatást mindig ekével végezzük, egyéb tekintetben az ültetési, illetve vetési
idejéhez igazodva állítjuk össze a talajművelési munkák sorrendjét a többi káposztafélékéhez hasonlóan.
485
Created by XMLmind XSL-FO Converter.