Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
– a talaj nedvességtartalmának mérése,
– a kritikus időszak meghatározása,
– az öntözési forduló szerinti öntözés,
– a számítógépes tervezés módszere.
• A talajnak a növények számára még elfogadható, legkisebb víztartalma a szántóföldi vízkapacitás
százalékában (VK%) fejezhető ki. Ez az érték a zöldségfajra jellemző vízigényesség függvényében 50–70%
között változik. Az öntözés ideje akkor érkezett el, amikor a talaj víztartalma erre a VK%-értékre csökkent.
Ebben a módszerben a talaj víztartalma az öntözések utáni 100%-os telítettség és a növényfajra meghatározott
minimális érték között folyamatosan ingadozik.
A talaj víztartalma többféle módon mérhető. A szárítószekrényes kiszárítás módszere – lassúsága miatt – csak
kutatási módszerként alkalmazható. Gyors műszeres mérést tesz lehetővé a talaj elektromos ellenállásának,
valamint a talaj vízpotenciáljának mérése; a kapott értékek a talaj víztartalmának függvényében változnak. Ezek
a módszerek az öntözőberendezések automatizált üzemelésére is lehetőséget adnak. Műszakilag fejlett külföldi
hajtatóüzemekben már sikeresen használt módszerek.
• A termesztett növényeknél az öntözés vonatkozásában kritikus időszak általában abban a fejlődési
szakaszban következik be, amikor a növény gazdaságilag hasznos termését fejleszti, és e szakasz tartósan meleg
időjárással esik egybe. Ilyenkor már a növények lombja is maximális méretet ér el, ami a vízfogyasztást
(transzspiráció) erőteljesen megnöveli. Csemegekukorica és bab esetében ez az időszak a virágzás kezdetével,
burgonyánál a gumóképzés kezdetével esik egybe. A kritikus időszakban végzett öntözést (jó vízellátást) a
növények nagy terméssel hálálják meg, az öntözés hatékonysága nagy lesz. A kritikus időszakon kívül az
öntözések ritkíthatók, esetleg kár nélkül el is hagyhatók.
• Az öntözési forduló fogalmán az egymást követő öntözések közötti időtartamot értjük, és hosszát napokban
fejezzük ki. Az öntözést tehát a tenyészidő folyamán azonos időközönként ismétlik, így a vízellátás
kiegyenlített. Öntözött zöldségtermesztésben általában 10–14 napos öntözési fordulót terveznek, laza
homoktalajon azonban a forduló rövidítése indokolt. Ez a módszer műszaki szemléletmódot tükröz, és az
öntözőberendezés maximális kihasználását tűzi célul. A területegységre juttatott víz mennyisége megnő, az
öntözővíz hatékonysága viszont csekély.
• Újabban az öntözés időpontjának meghatározására a számítógépes tervezés módszerét is kialakították. A
módszer szerint a növényfaj vízigényének (fajlagos vízfogyasztás), a rendszeresen mért hőmérsékleti
értékeknek, valamint a talaj víztartalmát mutató értékeknek a beprogramozása alapján számítógép jelzi a
víztartalomnak a növény számára minimális értékre csökkenését, vagyis az öntözés szükségességét.
A szántóföldi zöldségtermesztésben – az esőztető öntözőberendezések teljes kihasználása végett – éjjel-nappal
folyamatosan öntöznek.
A zöldséghajtatásban ezzel szemben a reggeli és a délelőtti órákban kell öntözni, hogy a növényzet estig
felszáradhasson. Az éjszakai nedves környezet ugyanis kedvez a kórokozók elszaporodásának.
Az öntözési főidény május végétől augusztus végéig tart. A különleges célú (beiszapoló, tartalékoló) öntözések
azonban az öntözési idényt márciustól októberig meghosszabbítják. Ezzel a berendezések kihasználtsága
növekszik, az öntözés üzemelési költsége csökken.
3.5. Az öntözővíz mennyisége
A fogalom egyrészt az egyszeri öntözéssel kiadott víz mennyiségét jelenti.
Az egyszeri öntözéshez felhasznált vízmennyiséget öntözési normának nevezzük. A gyakorlatban az öntözési
norma tág határértékek között változik. Az értéket leginkább az öntözési cél, a növényfaj gyökeresedési
mélysége és a talaj vízkapacitása határozza meg.
Az öntözési céltól függően az öntözési norma nagysága 1–2 mm-től (párásító öntözés) a 100–120 mm-ig (tároló
öntözés) terjed.
106
Created by XMLmind XSL-FO Converter.