Általános ismeretek

6. fejezet - A zöldségtermesztés
élettani alapjai
A zöldségnövények, mint minden más élőlény is, egy dinamikusan változó, bonyolult rendszer elemeként élnek
kölcsönhatásban környezetükkel. A zöldségtermesztés vonatkozásában természetesen minket inkább a
környezetnek a növényre gyakorolt hatása érint, de környezetvédelmi okokból és a bioszféra potenciájának
megőrzése, javítása végett figyelemmel kell lennünk a másik irányra is.
A zöldségnövény-állomány maga is egy nyílt rendszernek tekinthető, amelyik anyagot és energiát fogyaszt a
környezetéből, azokat a fotoszintézis folyamatában megköti, és emberi táplálkozásra alkalmas formában
felhalmozza. Ez a rendszer akkor működik optimálisan, amikor maximális a termesztési célnak megfelelő anyag
és energia felhalmozása, továbbá minimális az életfolyamattal kapcsolatos anyag- és energiaveszteség. Az
állomány dinamikus önszabályozó rendszerként fogható fel, amelyik változó környezeti hatások között
törekszik belső egyensúlyi állapotának fenntartására, a növényfaj öröklöttségének megfelelően a célszerű
folyamatok megvalósítására. A környezeti hatásoknak legjobban megfelelő reakciókról a különböző szervezeti
mechanizmusok gondoskodnak.
A növényi anyag termelésének sokféle modellje közül az 1. ábrán TOOMING (1977) vázlatát mutatjuk be. A
modell elemeit három csoportra oszthatjuk, mégpedig fiziológiai, meteorológiai és talajtani egységekre.
1. ábra - A növényianyag-termelés modellvázlata (TOOMING nyomán 1977)
A modell kiindulási alapját a zöld levelek képezik, amelyek az anyag- és energiacsere legfőbb működő
központjai.
A növények energia- és anyagcseréjének áttekintésére négy részmodellt mutatunk be, melyek az egyes tényezők
összefüggéseit is érzékeltetik.
2. ábra - A levélre jutó sugárzás energiamérlege (KLESNIN nyomán 1960)
23
Created by XMLmind XSL-FO Converter.