Általános ismeretek

Fészkesvirágúak
A szélsőséges páraviszonyok a fejes salátánál igen gyakran súlyos élettani betegségekhez vezethetnek. A kora
őszi, késő tavaszi hajtatás, de a szabadföldi termesztés jellegzetes, nem fertőző betegsége a száraz
levélszélbarnulás, ami esetenként nagyobb károkat idéz elő, mint a legveszélyesebb gombás betegségek. Tünetei
először a kályhák, ajtók, szellőzők közelében észlelhetők.
A lágy levélszélbarnulás a fóliasátor párásabb részein lévő növényeken jelentkezik. Ősszel és télen gyakoribb,
amikor nagy a levegő páratartalma és a talaj sok vizet tartalmaz.
A kora tavaszi hajtatásban – amikor még nincs szükség gyakori szellőztetésre – jó hatással alkalmazható a széndioxid-trágyázás,
amelyet a saláta különösképpen meghálál. ZATYKÓ (1973) vizsgálatai szerint a normális
szén-dioxid-tartalom háromszorosa (0,1%) a legkedvezőbb, 13–25 °C-on. A saláta főleg napos, párás, langyos
időben hasznosíthatja jól a CO 2-ot, borús, hideg időben a kezelésnek nincs hatása. A túladagolás mérgezést
okozhat, amit a növény az erek kivilágosodásával, erős levélhólyagosodással jelez.
Ha a laboratóriumi talajvizsgálatok indokolják, a fejtrágyázást egyszer, nagyon ritka esetben kétszer végezzük
el, miután a gyökeresedés megindult, de a fejesedés még nem kezdődött el.
A fejes saláta túlzott műtrágyázása a sókártétel tüneteinek kialakulásához vezet. Az ilyen állomány foltszerűen
visszamarad a fejlődésben, a levélzet sötétzöld, a hajtáscsúcs is haragoszöld színt mutat.
1.5.4. SZEDÉS
A szedés időpontja attól függ, hogy hol kívánjuk értékesíteni a fejes salátát. Egyes országokban már 60–70 g-os
növényeket is kivágnak, míg az igényes nyugat-európai piacon 250 g-osak vagy e fölöttiek szedhetők. A hazai
piac az évszaktól függően más szabványt ír elő. A legkisebb I. osztályú fejek a tél végén 100 g-os tömeggel
szedhetők, ebben az időben a II. osztályúnak meg kell haladnia a 70 g-ot. Április végén, amikor nagyobb a
kínálat, mint a felvásárlás, 170–180 g-os fejeket vesz át a kereskedelem.
Őszi hajtatáshoz, a hajtatásos termesztés egyéb időszakától eltérően, palántáit nem tápkockában neveljük,
hanem szálas palántákat ültetünk ki. A magot 4–5 héttel a kiültetés előtt szabadágyakba vetjük.
Négyzetméterenként 400–600 növényt nevelünk fel. Szeptemberi ültetéshez a fajtákat megfelelő
körültekintéssel válasszuk ki. A nyáriak már rosszul fejesednek ebben az időszakban, a téliek a hosszú nappalok
miatt még magszárat fejleszthetnek. Legkésőbb szeptember végén, október elején, a fagyok beköszöntése előtt
húzzuk fel a sátrakra a fóliatakarót.
1.6. Magtermesztés
A saláta magtermesztését szántóföldi vetésforgókban a kalászosok, a borsó vagy az olajlen után végzik. Rossz
előveteménynek mondható a kukorica és a káposztarepce. A betegségek miatt saját maga után nem szabad
vetni!
A vetés ideje március eleje, az áttelelő fajtáké augusztus második fele, szeptember eleje. A mag vethető
hagyományos és precíziós vetőgéppel, valamint drazsírozott magról.
A magtermesztés szempontjából az optimális tenyészterület a 450–600 cm 2 lenne, de ilyen sűrű növényállomány
mellett a gépesítés nem oldható meg. Ezért a gyakorlatban a 220–166 ezer növénynek mindössze az 50–60%-át
vetik (127. táblázat). Újabban a gépi művelés miatt szalagos vetést is alkalmaznak (3×35 + 50 cm).
127. táblázat - A fejes saláta állománysűrűsége magtermesztés esetén (db/ha)
(ASZTALOS, 1979)
Tőtávolság
(cm)
Sortávolság (cm)
30 35 40 45
15 222
220
190
473
166
666
148
146
20 166 142 125 111
419
Created by XMLmind XSL-FO Converter.