Általános ismeretek

SPÁRGAFÉLE
Record. Közepes sípvastagságú, közvetlen piaci értékesítésre ideális, egyenletes termőképességű fajta.
Franklim F 1. Tisztán hímivarú hibrid, erős növekedésű, vastag sípokat nevel, kettős hasznosítású, jó
termőképességű, öntözést igényel. Előnevelt magoncokról érdemes telepíteni. Az ültetvényt 8–10 évig
gazdaságos művelni. Terméshozama 7,6–8,7 t/ha.
Dariana (Darbonne). Középkorai zöldspárga, nagy hozamú, a vastag sípok aránya nagy és a sípok átlagtömege
elérheti a 40–45 g-ot.
Steline. Igen korai zöldspárga, jó termőképességű. Síphozamának nagy hányada 16–22 mm vastag.
Larac (Inra). Hibrid, korai, szabadföldi, fólia alatti hajtásra alkalmas, erős növekedésű, sípjai vastagok, igen
bőtermő.
Francullus. Zöldspárga, fólia alatti hajtatásra alkalmas, gyorsan fejlődik és nagy terméshozamú.
1.4. Termesztés
1.4.1. AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA
A klimatikus tényezők figyelembevételével spárgatermesztésre leginkább a meszes, homokos talajú Alföld
Budapest–Debrecen vonaltól délre eső része alkalmas. Magyarországon a spárgatermesztés legkritikusabb
klimatikus tényezője a csapadék. A spárga jó termésének előfeltétele a vegetációs időben legalább 400 mm
természetes csapadék.
A spárga alkalmazkodó növény, ezért különféle talajtípusokon termeszthető. Spárgatelepítésre a 6,8–7,5 pHértékű,
laza szerkezetű, 1,5–2,0% humuszt tartalmazó, kőmentes talajok alkalmasak. A talaj felső, 30 cm-es
rétege 15%-nál több agyagot ne tartalmazzon. Kedvezőek a könnyű homoktalajok, amelyek gyorsan
felmelegednek, könnyen művelhetők, a vizet gyorsan áteresztik, a sípok fejlődését és szedését nem hátráltatják.
A halványított spárgát a könnyű homoktalajtól a vályogos homoktalajig, a zöldspárgát lehetőleg könnyen
felmelegedő vályogtalajon célszerű termeszteni. Kötött, agyagos talajra spárgát nem érdemes telepíteni.
A talajvíz szintje 1–2 m között ingadozhat. Az ennél mélyebben elhelyezkedő talajvíz veszélyes, ugyanis a
szedés utáni kifakadást késlelteti. A 60 cm körüli talajvízszint szintén káros, mert a talajban kevés az oxigén, a
gyökér károsodik és fuzáriumos gyökérrothadás lép fel.
Magoncneveléshez meleg fekvésű, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag talajok kedvezőek. Kötött talajok
kevésbé alkalmasak, mert a magoncok felszedésekor a lédús gyökerek könnyen megsérülnek, és a sebeken
keresztül a tövek könnyen fertőződhetnek gombás betegségekkel (botritisszel).
A spárga évelő növény, ezért vetésforgón kívül kell elhelyezni.
1.4.2. VEGYSZERES GYOMIRTÁS
A spárgaültetvényekben nemcsak az egynyári növények, hanem a tarackos, terjedő tövű, évelő gyomok is igen
gyorsan terjednek. Jellemző gyomtársulások: disznóparéj–libatop, egérárpa–libatop, bükköny–kis tőtippan.
A gyökértörzses növények ellen a telepítést megelőző évben, június, július hónapban totális vegyszeres
gyomirtásra van szükség. Felhasználható SYS–67, az Omnidel (10 kg/ha). A kezelést célszerű ősszel
megismételni. Tarackbúza ellen Bi 3411 (triklóracetaldehid-hidrát) alkalmazása (20 l/ha) javasolható.
A gyomirtó szerek egy részét a gyomok kezelése előtt, illetve kihajtás előtt vagy kelés után kell a talajban vinni.
A spárgaültetvényekben alkalmazható gyomirtó szereket a legkisebb adagban előnyös felhasználni a
károsodások elkerülése végett. Vegyszereket csak annyiszor alkalmazzunk, ahányszor az feltétlenül szükséges.
Az alkalmazott szereket bőséges vízben oldva, nyirkos talajra, egyenletesen kell kipermetezni. Posztemergens
szer permetezése esetén (Finale 14 SL, Sencor 70 WP) célszerű tapadószert alkalmazni.
Magvetésben a Diuron javasolható (1,5–2,0 kg/ha, 500–800 l vízben), 10 cm-es spárganagyságnál.
A telepítés utáni első évben az Afalon (2 gk/ha, 300–500 l vízben) egy- és kétszikű gyomok ellen vagy az
Afalon+Aresin (1,0+1,5 kg/ha) keveréke alkalmazható.
599
Created by XMLmind XSL-FO Converter.