Általános ismeretek

TERMESZTETT GOMBÁK
Ahhoz, hogy a takaróanyag ezen funkcióit megfelelően elláthassa, meghatározott tulajdonságokkal kell
rendelkeznie. Összetétele termesztővidékenként változó. Nagyon fontos, hogy benne a víz és a levegő aránya a
gomba számára megfelelő legyen. Ne engedje át a vizet, tehát túlzottan levegős se legyen, de legyen víztartó
képessége is. Szélső értékű takaróanyagnak mondható az agyag, ha a vizet teljes mértékben magában tartja, de
nincs elegendő levegő benne. A másik végletet a homok vagy durva mészkőpor képviseli. Ezekben túlzottan sok
a levegő és kicsi a víztartó képességük. Az ideális takaróanyag a kettő megfelelő keveréke. A gyakorlatban a jó
kerti föld felel meg leginkább az elvárásoknak, de sötét színe miatt a termőtesteken maradva piszkítja azok
felületét, és az ilyen gomba a piacon kevésbé kelendő. Magyarországon a termesztők nagyobbrészt a
mészkőporzúzalék és tőzeg keverékét használják takarásra. Ennek van víztartó képessége is, és jó a
levegőzöttsége.
A takaróföldnek az említett tulajdonságok mellett fertőzésmentesnek kell lennie, ezért a felhasználás előtt
fertőtleníteni kell. Ez történhet formaldehiddel, amelyből – 40%-os formaldehidet véve alapul – 11/m 3
mennyiség szükséges. A prizmába rakott takaróföldet alaposan beöntözik formaldehidoldattal, majd fóliával
letakarják. Néhány napos átgőzölés után a takarófóliát eltávolítják, és a takaróföldet átlapátolják, így annak
formalintartalma erősen lecsökken. A fertőtlenítést 15–20 °C közötti hőmérsékleten célszerű végezni, a
hőmérséklet azonban ennél magasabb is lehet. Hidegben a formalin kevésbé gőzölög, így fertőtlenítő hatása is
csökken.
2.2.3. SZAPORÍTÓANYAG
A gomba szaporításához laboratóriumban előállított, ún. csírát használunk. A csírakészítés egészen az utóbbi
évtizedekig titkos eljárás volt, manapság azonban már szinte mindenütt a világon ugyanazzal a módszerrel
állítják elő. A csiperkegomba csírakészítése speciális laboratóriumban történik. A szaporításhoz spórát vagy
szövetdarabkát egyaránt fel lehet használni. A csírakészítésre steril, ún. csírázófülkében kerül sor, amelynek a
levegőjét és az eszközöket is fertőtleníteni kell. Az első fázisban agar-agar táptalajt készítenek, ami kémcsőbe
vagy petricsészébe kerül, erre viszik rá steril körülmények között a spórát vagy a szövetdarabkát. A spórából,
illetve szövetdarabkából induló micélium laboratóriumi körülmények között, 25 °C-on néhány hét alatt átszövi a
táptalajt. Ezt a micéliummal átszőtt táptalajt kell átvinni a szintén fertőtlenített francia perje vagy hozzá hasonló
értékű, ún. köztes táptalajra. A köztes táptalaj tápanyagai már koncentráltabbak, mint az alap táptalajéi voltak.
Erre oltjuk rá a kémcsöves, átszőtt micéliumtömeget. A köztes táptalaj átszövetése körülbelül hasonló ideig tart,
mint az alap táptalajé. Ezt követően kerül sor a kereskedelmi forgalomba kerülő csíra előállítására. Ennek a
korszerű termesztésben már gabonaszem az alapanyaga. A gabonaszemet nagy tömegben megfőzik, ezáltal
sterilizálják, a benne levő tápanyagok pedig könnyen felvehetők lesznek. Az összeragadás elkerülése végett a
gabonaszemeket keverik össze bizonyos mennyiségű mészporral, majd üvegbe vagy fémből készült edényekben
helyezik. A klasszikus csíragyártásban ezek az edények literesek voltak. A csíratartó edény közepébe helyezik
az átszőtt köztes tápanyagot, amelyet előzőleg autoklávban sterilizáltak. Ezután a teljes átszövődésig 20–25°Con
tartják az edényeket, majd sor kerülhet az anyagnak csíraként való felhasználására.
A kész csíra kiszerelése és csomagolása a felhasználás célja szerint eltérő lehet. Azok az üzemek, amelyeknek
van csíra-előállító laboratóriumuk és csak saját célra termelnek csírát, nem szükséges azt szállításra alkalmas
állapotban előkészíteniük. A csak csíragyártással foglalkozó laboratóriumok igyekeznek megoldani a minél
hosszabb tárolás lehetőségét. A franciák pl. olyan műanyag fóliában tartósítják a csírát, hogy az hosszabb ideig
esetleg még szobahőmérsékleten is eltartható.
Az elkészült csíra szobahőmérsékleten néhány napig, 2–4°C-on fél évig minden károsodás nélkül eltartható.
Ennél tovább nem célszerű tárolni a kereskedelmi csírát, mert biológiailag elöregedik, másrészt a hűtőtárolás
során mechanikai és egyéb hatások következtében károsodhat.
A különböző országokban más-más fajtát szaporítanak. Ma egész hosszú sora ismert a csiperkegombafajtáknak.
Az egyes fajták között terméshozamban, a termés alakjában és a különböző termesztési
körülményekhez való alkalmazkodás tekintetében van különbség. A fajták színe zömében fehér, kisebb
mennyiségben azonban használnak krém- vagy barna színű fajtákat is.
2.3. A termesztés módszerei
A csiperke termesztésben ma három alapvető módszer terjedt el világszerte. A gombaházakban a polcos
termesztés a leggyakoribb. Ez az eljárás Hollandiában alakult ki az 1940-es években. A polcos rendszer
lényege, hogy a termesztésnek mind a három fázisa (átszövetés, lappangás, termesztés) ugyanabban a
termesztőhelyiségben megy végbe. Sőt a hollandoknál a komposztot is itt hőkezelik. A termesztési módot ezért
egyzónásnak is nevezik. A polcrendszer négy-öt, 70–80 cm-re elhelyezett egymás fölötti szintet jelent. A polcok
614
Created by XMLmind XSL-FO Converter.