Általános ismeretek

TERMESZTETT GOMBÁK
később a fák erőteljesebben is fejlődnek. A telepítést követően azután 5–10 év múlva a fák gyökérzetén az
erőteljes átszövődés következtében az őszi időben megjelennek a termőtestek, és a fa élete végéig minden
esztendőben rendszeresen „terem”. A gombát gyűjtők a termésképződés idején az így megjelenő terméseket a
földből kiássák. Az aszályos éveket kivéve szép termést lehet begyűjteni. A termőtestek a föld alatt, a
gyökérzethez közel képződnek, ezért azok felderítése gondot jelent. Tekintve, hogy a gomba illatanyaga a
sertésekre, illetve a kutyákra izgatólag hat, azok szaglás révén pontosan jelzik a gomba helyét. Ezt használják ki
a gyűjtők, és így tudnak viszonylag gyorsan, eredményesen gyűjteni.
Korábban Franciaországban mintegy 2000 tonna szarvasgombát gyűjtöttek be ilyen módon (DELMAS, 1976).
Egy időben azonban elhanyagolták a csemeték beoltását, és a begyűjtendő gomba mennyisége jelenleg alig több
pár száz tonnánál. Most tervezik, hogy a jövőben telepítésre kerülő csemetéket fertőzni fogják, hogy a korábbi
évi 2000 tonna mennyiséget ismét begyűjthessék. A kutatás több céllal folyik a mikorrizás gombák
„termeszthetőségének” kérdésében, egyrészt a termőre fordulás idejét kívánják lecsökkenteni a törzsek
szelekciójával, másrészt hasznosítani kívánják a mikorrizák adta lehetőséget, többek között a tölgycsemeték
fejlődésének gyorsítására. Végül egyesek remélik, hogy mesterséges szimbiózis is létrehozható (talán erre van a
legkisebb lehetőség). Még egy lehetőség kínálkozik a szimbiózis előnyeinek a kihasználására, mégpedig a
fakultatív szimbióták és a parazita, illetve szaprobionta fajok keresztezése révén olyan intermedierek
létrehozása, amelyek értékükben megközelítik vagy elérik a jelenlegi mikorrizás fajok értékes tulajdonságait.
Ezek már elvileg, s talán majd gyakorlatban is mesterséges, „nem élő” táptalajon is termeszthetők lesznek
(BALÁZS, 1982).
9. Egyéb gombák
Az eddig ismertetett fajok termesztése több-kevesebb sikerrel már megoldódott. Legfeljebb ezek
termesztéstechnológiájának korszerűsítésével várhatunk majd jobb terméseredményeket vagy jobb minőségű
termést. Vannak azonban olyan fajok, amelyek étkezési szempontból „egyelőre” még kis jelentőségűek. Vannak
olyanok is, melyek termeszthetősége megfelelő ugyan, de termesztésük a kis hozam miatt vagy a nagyon hosszú
tenyészidő következtében nem látszik gazdaságosnak. Továbbra is elsősorban a szaprobionta fajok termesztésbe
vonása látszik megoldhatónak az eddig még nem termesztett fajok közül. Pontosan nem lehet tudni, melyek
lehetnek a jövőben ezek közül jelentősebbek, mert a kutatás számos, eddig nem ismert tényezőt tárhat fel,
amelyek révén olyan új fajok is termeszthetővé válnak, amelyekre eddig ilyen értelemben nem is gondolhattunk.
A következőkben az egyelőre csak távlatokban jelentősnek látszó fajokat ismertetjük.
9.1. Téli fülőke
(Flammulina velutipes [CURT EX FR.] SING.)
Különleges ízű, jó konzisztenciájú, halra emlékeztető illatú, kissé ragadós külsejű gomba. Az ázsiai
országokban, főként Japánban elég jelentős felületen termesztik, mert élettani igényei könnyen, egyszerűen
kielégíthetők, és emellett különféle hulladékanyagokon is megél. Az európai fogyasztók nincsenek eléggé
megelégedve ízével és küllemével, főként ezért nem terjed Európában (BALÁZS, 1982).
A fülőke jó étkezési gomba, levesek és egyéb ételek készítésére Japánban nagyon kedvelt. Népszerűségét
növeli, hogy a japánok néhány rákellenes anyagot is kimutattak benne (ZADRAZIL–PUMP, 1973).
Környezeti igénye. Hőigénye az oltást követő átszövődési időszakban 25 °C körüli (de nagy hőingadozást is
elvisel), a termő időszakban 15 °C a legkedvezőbb számára. Fejlődése 34–35 °C körül leáll, és efölött a
micélium is elpusztul. Fényigényéről eltérőek a vélemények. Egyesek a termő időszakbani fényigényét tartják
jelentősnek. Fény nélkül csak csökevényes termőtesteket képez. Micéliuma leggyorsabban a 60–65%-os
nedvességtartalmú táptalajon növekszik. Többen viszont 80–85%-os nedvességtartalmat vélnek optimálisnak
(TONORUMA, 1978).
Termesztése. Kétféle termesztési eljárása ismert. A régi japán termesztési mód lényege, hogy a kiválasztott fát
megsebzik és a sebet bedörzsölik a gomba nyálas kalapjával. Az így megsértett és befertőzött fán néhány hónap
múlva – a hűvösebb őszi és tavaszi időszakban – megjelennek az első termések.
A termesztés korszerűbb változata a szalmán történő, laskatermesztéshez hasonló módszer. A néhány
adalékanyaggal kiegészített szalmát kb. 70%-os nedvességtartalmúra nedvesítik. A táptalajt laboratóriumban
készült csírával oltják be. A beoltástól számított 26–45. napra várható a termőtestek megjelenése. Ettől kezdve a
630
Created by XMLmind XSL-FO Converter.