Általános ismeretek

Kabakosok
mellett fontos a besugárzás erőssége is. Az uborka napi 1 g tömeggyarapodásához 100 J/cm 2 erősségű
besugárzás szükséges.
Az uborka fotoperiódusosan is érzékeny növény. A megvilágítás tartama az ivari differenciálódást befolyásolja.
A fajták egy része rövidnappalos típus. Ezek a rövid megvilágítási napszakú őszi, téli időben több nővirágot
hoznak, a hosszúnappalos fajtatípusok viszont ellenkezőképpen reagálnak.
Hőigény. Az uborka melegigényes növény. Hőmérsékleti optimuma 25±7 °C, a fejlődési stádiumtól függően.
Az uborka által igényelt hőösszeg 1500–2500 °C között változik. Az alacsony hőmérséklet megbénítja a növény
életfunkcióit. Tartósan 10 °C-on tartott növények hervadni kezdenek, mert a gyökérműködés ezen a
hőmérsékleten már leáll. Mínusz 0,5 °C-on az uborka megfagy. A magvak csírázási minimuma 12 °C,
optimuma 25–30 °C. A kelés 18 °C talajhőmérsékleten 8–10 napot, 25–30 °C-on 3–5 napot igényel.
Palántanevelés idején nappal 22–28 °C, éjszaka 20–22 °C tekinthető optimálisnak. 18 °C alá ne süllyedjen a
hőmérséklet. Ugyanez a hőmérsékleti intervallum tekinthető optimálisnak az intenzív növekedés, a termésképzés
időszakában is. Ha ilyenkor tartósan 10–14 °C közé csökken a hőmérséklet, a növény elrúgja fiatal terméseit, s
megtorpan dinamikus fejlődésében. A virágok képzéséhez és a termékenyüléshez is a 26 °C nappali és a 21 °C
éjszakai átlaghőmérséklet tekinthető optimálisnak. Ebben a hőmérsékleti intervallumban a megporzástól a
megtermékenyülésig 36 óra telik el, de a kis terméskezdemény növekedése már 24 óra múltán érzékelhető. A
gyökérzet 20 °C hőmérsékleten fejlődik optimálisan, talajfűtés esetén ennek tartására törekedjünk.
A salátauborka-fajták csaknem kivétel nélkül, a berakóuborkák közül néhány intenzív fajta partenokarp
termésképzésű. A partenokarpiát előidéző, illetve ennek mértékét meghatározó auxinok képződését és mozgását
a hőmérséklet befolyásolja. A nappali és éjszakai hőmérséklet közötti jelentős különbség, valamint az éjszakai
relatíve alacsony (17–18 °C) hőmérséklet előmozdítja a partenokarpia érvényesülését.
A hajtató fajták nemesítésében Hollandiában speciális szelekciós szempontként kezelik az újabb fajták
alacsonyabb hőmérsékletet tűrő képességét. Ilyen, ún. „energiatakarékos” uborkafajták nagy tűrőképességéhez
azonban egyelőre nem szabad túlzott reményeket fűznünk.
Vízigény. Az uborka tipikusan vízpazarló, nagyon vízigényes növény. Gyökérzetének túlnyomó többsége a
felső talajszintben helyezkedik el, és ennek a talajrétegnek nedvességtartalmára van utalva, ráadásul a vékony
szálú gyökerek szívóereje sem erős. Az uborka ezért a számára kedvező, laza talajokon VK 70% feletti állandó
nedvességtartalmat kíván. Alacsonyabb szinten a talaj vízszolgáltató képessége nem elégíti ki az uborka intenzív
párologtatásának vízigényét. Ezt a vízigényt természetesen jelentősen befolyásolja a hőmérséklet, a levegő
páratartalma, valamint a növény fejlettségének állapota. A vízfelvétel üteme jelentősen változik a növények
fejlődése folyamán (lásd 96. ábra), s ezt az öntözések szervezésekor is szem előtt kell tartani.
96. ábra - A zölden szedett (a) és a vetőmag célra termelt (b) uborka vízfelvételének
dinamikája 1 - kelés; 2 - virágzás kezdete; 3 - virágzás 30. napja; 4 - a kísérlet lebontása
296
Created by XMLmind XSL-FO Converter.