Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
hektáronként. Később a nagyobb fényigényű fajtákat 60–70 cm sor- és 40–50 cm-es tőtávolságra ültessük,
egyenletes sorelrendezéssel, ez 30–40 ezer tő/ha-os növénysűrűség.
– Kisüzemben, házikertben, ahol a gépi művelés miatt nem indokolt a szalagos sorelrendezés vagy szélesebb
sorköz, 50–60 ezer db-os hektáronkénti növényszám a kedvező.
– Kései (nyári, illetve őszi) termesztésben a fajta igénye a legdöntőbb, hiszen nálunk ilyenkor is többnyire a
rövid tenyészidejűeket használjuk. Ültethetünk 60–70 cm sor- és 50–65 cm tőtávolságra, ez hektáronként 22–33
ezer növény.
– Állandó helyre vetéshez úgy állítsuk be a szemenként vető gépet, hogy a tervezett tőtávolság felére essen, és
ahol mind kikelt, tőszámbeállításkor a fölöslegeset kikapáljuk. A vetési mélység 2 cm. A vetőmagigény 0,25–
0,40 kg/ha. A kelés 8–12 nap múlva várható.
Palántanevelés. A fejes káposztánál elmondottak a karfiolra is érvényesek, a tápkockák mérete azonban korai
időszakban 1 cm-rel nagyobb lehet. Sima palántából négyzetméterenként legfeljebb 500 db-ot neveljünk.
1 g magból 250–300 palánta állítható elő, tehát a hektáronkénti vetőmagigény 150–300 g.
Ültetése végezhető kézzel és géppel a többi káposztafélénél elmondottak szerint.
5.4.7. ÖNTÖZÉS
Az öntözésnek a karfiol esetében különösen nagy a jelentősége, mert nemcsak a talaj nedvességtartalmának
folyamatos szinten tartása (VK 75–80%) a feladata, hanem a levegő páratartalmának növelése is. Ezért a
vízpótló öntözéseken kívül, a nyári nagy melegben 3–4 naponként néhány milliméter vízadaggal öntözni kell.
A korai karfiolt 6–7-szer öntözzük, összesen 140–160 mm vízzel, a késeit 7–9 alkalommal, az idénynorma 250–
350 mm is lehet.
5.4.8. EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK
A kelés, illetve ültetés után 10–12 nappal kezdhető a rendszeres talajporhanyítás, amellyel a gyomirtáson, az
időközben elvégzett tőszámbeállításon kívül a nedvesség megóvása is a cél. A növényápoló talajművelés
öntözés vagy eső utáni napokon időszerű.
A fejtrágyázást a korábban tárgyaltak szerint végezzük, néha jó hatású a lombtrágya is (például 0,25% Wuxal,
Volldünger vagy Mikramid).
A rózsák takarására legtöbbször csak a korai szabadföldi és a nyári termesztésű növényeknél van szükség, az
ősszel érőket csak elvétve takarjuk, mert ezeknek a fajtáknak a levelei jól borulnak.
A rózsát takarhatjuk egy letört alsó levél ráhelyezésével vagy a rózsa körüli levelek összekötésével.
Túl korán (5–6 cm átmérő alatt) nem szabad takarni, mert vagy nem fejlődik ki a rózsa, vagy ritka lesz.
Újabban zöld és vöröses rózsájú karfiolfajtákat is állítanak elő, ezek rózsavédelmére nincs szükség.
5.4.9. BETAKARÍTÁS, ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁROLÁS
A karfiol rózsája a kezdemény megjelenésétől számított 1–2 hét alatt fejlődik ki.
A váz nélküli fólia alatt termesztett karfiolt május közepétől, a korai szabadföldit május végétől szedhetjük. Az
őszi karfiolt októberben, de legkésőbb a mínusz 2–3 °C-nál nagyobb fagyok beálltáig le kell szedni. A fagyokig
ki nem alakult, de már 5–6 cm átmérőjű rózsák még kifejlődnek akkor is, ha a növényeket levelestül felnyűjük
és halomban tartjuk, vagy védett helyen szorosan egymás mellé vermeljük. Az 1–2 hét múlva átválogatott
növények nagy részben elfogadható méretű rózsát fejlesztenek.
A korai karfiolt már az állomány 10%-ának érettségétől kezdve szedni kell, s a szedést hetenként kétszer
ismételni kell, különben sok nyílott rózsa lesz.
Az őszi karfiol egy menetben is szedhető vagy két alkalommal, 10–14 napos időközzel.
476
Created by XMLmind XSL-FO Converter.