Általános ismeretek

Kabakosok
vízellátottságával. A jó tápanyag- és vízellátottságú talajon a sárgadinnye gyökérzete kisebb területet, száraz
talajon viszont nagyobbat kénytelen behálózni a számára szükséges nedvességért és tápanyagért.
Hajtásrendszere az uborkáéhoz hasonló felépítésű, erősen bordázott, serteszőrökkel borított.
A kelést követő 4–6 napon kezd fejlődni az első lomblevél. Ezzel egy időben a szik alatti rész megvastagszik, és
a csúcsból megjelenik a főhajtás, amely 25–30 cm-ig mereven nő a nap felé. Ezt követően lefekszik a talajra (ha
nem támrendszer mellett termesztjük).
A főhajtáson, különösen a hagyományos fajtákén, az alsó 4–5 lomblevél hónaljából fejlődnek ki az elsődleges
oldalhajtások, majd ezek ismét elágazódnak, másodlagos hajtásokat fejlesztenek. Az újabb fajták főhajtása
erőteljes növekedésű, s rajta végig kifejlődhetnek az oldalhajtások.
Levelei hosszú nyelűek. A levéllemez alakja lehet kerek, vese, szív alakú és 3- vagy 5-szögű. Tagoltság szerint
lehet ép élű, öblös, karéjos, a széle fogazott vagy sima.
Virágok. A sárgadinnye egylaki vagy kétlaki növény. Rajta három virágtípus, hím, nő és hímnős található. A
virágtípusok növényenkénti elrendeződése meghatározza az adott fajta ivartípusát. A Cucumis melo fajban hét
ivartípust különböztetünk meg:
a) androikus (csak hím virágokat fejleszt),
b) andromonoikus (hím- és hímnős virágokkal),
c) monoikus (hím- és nővirágokkal),
d) günomonoikus (nő- és hímnős virágokkal),
e) günoikus (nővirágokkal),
f) trimonoikus (nő-, hím- és hímnős virágokkal),
g) hermafrodita (hímnős virágokkal).
Termesztett dinnyéink zöme az andromonoikus és monoikus csoportba tartozik.
Günoikus és hermafrodita típusok a kínai származású fajtákban találhatók.
Termés. Alsó állású magházból sokmagvú kabaktermés fejlődik. Egy-egy termés tömege a 0,5–20,0 kg között
változhat, nálunk 0,5–5,0 kg közötti tömeg az általános.
A termés alakja lehet gömb, lapított gömb, ovális, tojásdad, megnyújtott tojás, hengerded, csavarodó
(kígyódinnye).
A termés fala a vastagabb epikarpiumból, a termés húsa a mezo- és endokarpiumból épül fel. A kocsánnyal
ellentétes oldalon a bibe helyén eltérő nagyságú parás bibefolt található. Mérete fajtára jellemző tulajdonság.
A termés felülete lehet sima, barázdált (sekélyen, illetve mélyen), ráncos.
A héj fokozatosan megy át a húsrészbe, közöttük nincs éles határ. A terméshús vastagságát 1,5 cm-ig vékonynak
mondjuk, 1,6–4,0 cm-ig közepesnek és 4,0 cm fölött vastagnak. A hús színe lehet zöldesfehér, sárgásfehér,
halványzöld, világos- és narancssárga. Állománya kemény, rostos vagy olvadékony.
A magvak a termésüregben helyezkednek el, termésenként 300–600 db. A magvak laposak, alul hegyesedők,
felső részük lekerekített. Színük fehér, sárgásfehér, barnás árnyalatú. Az ezermagtömeg 20–35 g.
Csírázóképességét 6–8 évig megtartja. A magot 8 mm hosszúságig aprónak, 9–12 mm között közepesnek, 12
mm fölött nagynak mondjuk.
1.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Fényigénye nagy. A magyarországi sárgadinnyefajták hosszúnappalosak. A csírázáskor a magvak érzékenyek a
fényre. Sötétben csíráztatva javul a csírázási százalék. Elégtelen fényben viszont a szik alatti szár gyorsan
264
Created by XMLmind XSL-FO Converter.