Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
A talajra jutó víz egy része megkötődik a talajrészecskék felületén, más része gravitációs úton halad lefelé. A
megkötődő víz részaránya a talaj telítettségétől és annak porozitásától függ. A talaj vízkapacitása (VK) az a
vízmennyiség, amelyet a gravitációs erővel szemben meg tud tartani. A talaj víztartalmát többnyire a
vízkapacitás százalékában fejezzük ki.
A növények a gravitációs víz egy részét is képesek hasznosítani. A lefelé haladó és közben a talajban
megkötődő vízből pedig azt a részt képesek felvenni, amely kisebb erővel kötődik a talajhoz, mint amekkora a
gyökér szívóereje.
A talajban a vizet megkötik szívóerejükkel a talajkolloidok felületei és a pórusok kapillárisai. A vízkötő
képesség a talajoldat sókoncentrációjától függően is változik. A normális talaj ozmotikus szívóereje 5 bar alatt
van.
A vízzel teljesen telített talaj szívóereje (vízpotenciálja) nullával egyenlő. A telítetlen talaj szívóereje növekszik.
A szántóföldi vízkapacitásig telített talaj vízpotenciálja mínusz 0,15 bar, a hervadási pontnál pedig mínusz 15
bar körül van. Az eddig felvehető vizet hasznos víznek nevezzük, a maradékot pedig holtvíznek.
A talaj hőmérséklete hatással van a gyökér szívóerejére és a talaj vízforgalmára egyaránt. Meleg talajból a
növények könnyebben veszik fel a vizet. Alacsony hőmérsékleten csökken a növényi szövetek vízvezető
képessége, és lassul a gyökér növekedése is. A talajhőmérséklet és a vízfelvétel összefüggése jelentős szerepet
játszik a koraiságban. A melegigényes zöldségfajok (pl. kabakosok, paprika, bab, paradicsom) vízfelvétele már
+5 oC-nál lelassul. A sejtfalakon diffúzió útján megy át a víz, ami szintén hőmérséklettől függő folyamat. A
növényben a vízáramlás sebessége 50–200 cm/h (33. ábra).
33. ábra - A léghőmérséklet hatása az uborkanövény vízáramának sebességére
(DREWS 1979)
52
Created by XMLmind XSL-FO Converter.