Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
A sűrű vetéseket egyelni kell. Erre az első kapálás után kerül sor. A kis gumójú fajták ritkítási távolsága 6–8 cm,
a nagy testűeké 8–10 cm. A megfelelő állománysűrűség a hónapos és a nyári típusokból 220–250 ezer tő/ha, az
őszi–téli fajtákból 60–65 ezer tő/ha.
Száraz tavaszon és nyáron öntözésre is szükség lehet. Az öntözési norma kelesztő öntözéskor 5–10 mm,
csapadékpótláskor 40 mm. Az öntözési mód esőztető.
Aratás. A retkek a vetés, illetve az ültetés után 50–60 napra virágoznak. A virágzás időtartama 30–35 nap.
Ennek megfelelően az érés július végén, augusztus elején várható. Ez természetesen a fajta függvénye. Nem
pereg, ezért teljes érésben aratunk. Ezt a szár és a becők világosbarna színeződése jelzi.
A retek aratható egy és két menetben. A kisebb felületeket két menetben, kézzel, sarlóval vagy kaszával aratjuk.
A learatott terményt kévékbe kötjük, kicsi kúpokba állítjuk és 2–3 napig utóérleljük. A munkát hajnalban,
kíméletesen végezzük mert különben sok becő letörik.
A csépléshez a dobot tágítsuk, forgását lassítsuk és gumi verőlécekkel lássuk el. A töreket a benne található
becők miatt ismételten fel kell önteni.
A nagyobb felületeket túlérésben, kombájnnal, egy menetben takarítsuk be. A dobfordulat akkor jó, ha
percenként 600–700-nál nem nagyobb. A dobot tágítani kell, és föl kell szerelni kosárlemezekkel, valamint
gumi verőlécekkel. Szükség van még a szalmatartályban – annak alsó felében – egy becőgyűjtő ládára is. A
kombájn ugyanis csak a becők 60%-át csépeli ki. Ez a munka – ellentétben az előzővel – csak a harmat
felszáradása után végezhető. Ez a módszer jobb az előzőnél, mert nincs szükség retekmagfejtő gépre.
Cséplés után a magot azonnal előtisztítóra kell vinni. Véglegesen rostaszelelővel tisztítják.
A várható termés 0,5–1,2 t/ha. A kisebb gumójúak kevesebbet teremnek. Az őszi–téli típusok átlaga 0,6–1 t/ha.
13. Torma
(Armoracia lapathifolia GILIB)
13.1. A termesztés jelentősége
A torma Délkelet-Európából és a szomszédos ázsiai területekről származik.
Termesztésbe vonását a 15. században Németországban kezdték, onnan terjedt el hazánkban is. A külföldiek a
magyar konyha jellegzetességeként ismerik.
13.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Elsősorban az Alföldön terjedt el, termőkörzetei Budapest, Makó, Nagykáta, Debrecen, Kiskunfélegyháza
környékén alakultak ki. A legnagyobb felületen Hajdú-Bihar megyében termesztik, jelentősebb tormatermesztő
községek: Újléta, Létavértes, Bagamér, Álmosd, Kokad és Vámospércs. Fő fogyasztási idénye ősztől nyár
elejéig tart. Újabban fogyasztásra készen, poharakban is forgalomba kerül. Az élelmiszeripar a gyökereket
savanyított és ecetes készítményekhez (káposzta, uborka, cékla stb.) ízesítőként is használja.
13.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Íze jellegzetesen csípős, ezt a gyökérben lévő allilizotiocianát és a butiltiocianát okozza. A vegyületek nagyon
hasonlítanak a mustárolaj hatóanyagához, a könnymirigyeket és a nyálkahártyát ingerlik.
13.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
13.2.1. RENDSZERTANA
A torma ősalakjáról megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók a Nasturtium armoraciát (LINNÉ), mások a
Cochleoria armoraciát, megint mások a Cochlearia macrocarpa var. hungaricát tekintik az ősalaknak.
BRZEZINSKI (1909) szerint a torma nem természetes faj, hanem hibrid. Véleménye szerint Magyarországon
több vadtorma spontán kereszteződéséből alakult ki a mai, termesztett kultúrváltozat.
513
Created by XMLmind XSL-FO Converter.