Általános ismeretek

TERMESZTETT GOMBÁK
7. Shii-take
(Lentinus edodes BERK./SING.)
A Lentinus edodes a shii-take nevet onnan kapta, hogy Japánban elég nagy gyakorisággal fordul elő egy
Castanopsis cuspidata fán, melynek shii a neve, a take szó pedig japánul gombát jelent. Bár zömében nem ezen
a fafajon termesztik, feltehető, hogy a termesztésbe vonás idején főként az ezeken a fákon előforduló törzseket
figyelték meg, és innen kapta a gomba a nevét (BALÁZS, 1982).
A csiperkegomba után a Lentinusból termesztenek legtöbbet a világon, valamivel több mint 100 ezer tonnát
évente. Jellegzetes, kissé fokhagymás ízű termőtesteket képez, amelyek alakra a csiperkéhez hasonlítanak. A
termőtest külső színezete inkább egy varangyosbékához teszi hasonlóvá. Napjainkban különösen nagy az
érdeklődés iránta. Az ázsiai (kínai, indonéz) konyhák majdnem kizárólag ezt a gombát használják a gombás
ételekhez. Más gombából nem készíthetők hasonló ízű ételek. Az Európában üzemelő kínai stb. éttermek Távol-
Keletről hozzák a gombát, bár a szállítás nagyon körülményes és drága. Ezért is nőtt meg az érdeklődés a
nyugat-európai országokban a Lentinus termesztése iránt. Kedveltsége nem kis részben gyógyhatásának is
köszönhető. Japán kutatók bizonyítják, hogy előnyösen használható a koleszterin normális szinten tartásához.
Újabban bizonyítottan alkalmazható több daganatos betegség gyógyítására is. Japánban a belőle kivont
hatóanyagból készített gyógyszerek vannak forgalomban. Távol-Keleten a természegyógyászatban igen
elterjedten használják a shii-takét főként a két említett betegség gyógyítására. Sajnos ezt a fajt a laska rönkös
termesztésmódszeréhez hasonlóan tudjuk csak előállítni, a csiperke- vagy a laskatermesztéshez hasonló,
korszerű eljárás még nem született (CHANG–HAYES, 1978). Ez pedig nagyon extenzív termesztési módszer.
Az ázsiai országokban, Kínában, Japánban, fűrészpor és kiegészítő anyagok keverékéből elég hosszú vegetációs
idő alatt tudnak termést produkálni.
7.1. Környezeti igénye
Hő. A shii-take a laskához hasonlóan sebparazitának tekinthető. Japánban ma is elsősorban a szabadban
termesztik. Ilyen körülmények között a hőmérsékleti igényre vonatkozó értékek kevésbé lényegesek, mint zárt
térben. Ennek ellenére vannak a hőigényére vonatkozóan kísérletekkel mért adatok. Az átszövetés idején a 24–
28 °C-os hőmérséklet a legkedvezőbb számára. A termőtestek 12–20 °C-on képződnek a legjobban. A micélium
növekedésének optimális hőigénye 25 °C. 35 °C fölött a növekedés leáll, és többnyire már elpusztul a micélium
(STEINECK, 1973).
Víz. A laskáéhoz hasonlónak mondható a vízigénye is. A micélium ideális fejlődéséhez 65%-os
nedvességtartalom szükséges a táptalajként szolgáló faanyagban. A minimális nedvességérték a fában 40%.
Legtöbb vizet a termőtestképzéskor igényli. A levegő páratartalma a termő időszakban 80% felett optimális, de
több szerző 90–95%-os páratartalom-igényről számol be. A laskától eltérően a nem kellő nedvességű fát
utólagos áztatással is lehet kezelni.
Fény. A fényigényére vonatkozó irodalmi adatok eléggé ellentmondásosak. Egyesek szerint a termés
fejlődéséhez nincs szüksége fényre, mások szerint igen. Vannak, akik a fényt a micélium növekedését gátló
tényezőnek ismerik. Többen azt tartják, hogy a termőtestképzéshez kb. 10 lux fényre van szüksége.
7.2. Termesztés
A Lentinus táptalajaként jelenlegi ismereteink szerint elhalt vagy frissen kivágott lomblevelű fák jöhetnek
számításba. A felhasználandó fát a lombhulláskor ki kell vágni. A kivágott fatörzseket helyben hagyják, és csak
közvetlenül a beoltás előtt vágják fel 1, esetleg 1,5 m hosszúságú darabokra. A fatörzsek átmérője csupán 5–15
cm közötti. Az oltás fűrészporon átszövetett csírával történik, melyet fúróval készített lyukakba helyeznek be.
Ehhez az 1–1,5 m hosszúságú fatörzsön vagy a végén 15–20 lyukat fúrnak, egymástól egyforma távolságra. A
lyukak 1–1,5 cm átmérőjűek.
Beoltás után a fatörzseket kiegyenlített hőmérsékletű helyre viszik, és vagy rézsútosan helyezik el azokat, vagy
álló gúlákba rakják. Az átszövetés ideje alatt a beoltott törzseket gyékénnyel vagy egyéb takaróanyaggal
takarják, hogy a kiszáradástól óvják. Valamilyen formában a levegő páratartalmát is igyekeznek szabályozni,
hogy a törzsek ki ne száradjanak. Ez a talaj gyakori öntözéséből állhat úgy, hogy finom porlasztással a levegőt is
párásítják. Maga a fatörzs is nedvesíthető. Az átszövetés igen hosszú idő múltán, 1–1,5 év alatt fejeződik be. Az
intenzív próbálkozások azért nem járnak sikerrel, mert a nagyon lassú átszövődés miatt a steril táptalajon a
konkurens mikrobák előbb szaporodnak el, és ez a „fertőződés” lehetetlenné teszi a Lentinus fejlődését. Az
628
Created by XMLmind XSL-FO Converter.