Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
Hőátadáskor a folyadékok, a gázok, valamint a velük érintkező felületek, pl. a növények és környezetük között
megy végbe hőcsere. A levelek hőátadási együtthatója kb. 10 W/m 2 /oC, tehát a hőátadás a hőmérsékletkülönbséggel
egyenes arányban változik. A levél a két oldalán hőátadás útján szabadulhat meg az elnyelt
sugárzásból származó hőenergia-fölöslegének egy részétől. A 19. ábrán látható, hogy mekkora hőmérsékletkülönbségre
lenne szükség a növény és a levegő között ahhoz, hogy a levelek az általuk elnyelt sugárzó energiát
párologtatás nélkül leadhassák. Nyáron a déli órákban a megvilágítás intenzitása meghaladhatja a 100 klx
értéket. Ilyenkor a levélnek párologtatás nélkül több mint 25 oC-kal kellene melegebbnek lennie a levegőnél,
hogy hőátadás útján szabaduljon meg a fölösleges hőtől. Ez fölötte lenne a zöldségfélék hőtűrő képességének.
Ezért van nagyon jelentős szerepe a növények hőgazdálkodásában azok vízellátottságának, mert a hőátadással le
nem adható hőtől párologtatás útján képesek megszabadulni.
19. ábra - A sugárzásból elnyelt hőenergia teljes hőátadásához szükséges hőmérsékletkülönbség
alakulása
Hőátbocsátásról akkor beszélünk, amikor a hőenergia melegebb közegből, falon keresztül jut át a hidegebb
közegbe. Az átbocsátott energia arányos a hőmérsékleti különbséggel, a felület méretével és a fal hőátbocsátási
tényezőjével. A termesztőberendezések hőátbocsátási tényezője 6–10 W/m 2 /oC számérték körül alakul,
viszonylag tág határok között.
A növényekben a hőmérséklet a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok sebességének változtatásával fejti ki
hatását. A növények életműködését testük hőmérséklete határozza meg, aminek mérése a hagyományos
hőmérőkkel nehézkes. Ezért életfolyamataikat többnyire a könnyebben mérhető lég- és talajhőmérséklet
függvényében vizsgálták, ami torzításokhoz vezethet.
A növény hőháztartásában mintegy 95%-ot tesz ki a transzspirációra és a hőátadásra fordított energia (lásd a 2.
ábrát). Transzspiráció hiányában a növény nagyon fölmelegedne, mert összes fölösleges energiájától csak a
kevésbé hatékony hőátadással tudna megszabadulni. A levél és a levegő hőmérséklete között éjszaka 1–2 oC
különbség van. Ennyivel hidegebb a levél éjszaka is folytatott párologtatása miatt. Fényben 40–70 W/m 2
sugárzási intenzitás 1 oC-kal képes a párologtató levelet melegebbé tenni a levegőnél. A nyári hónapokban a
napsugárzás naponta 5–6 órán át is meghaladhatja az 500 W/m 2 értékét, aminek hatására több mint 10 oC-kal
lehet melegebb a levél a levegőnél.
A levél párologtatással leadott energiája (Qtr) LEWIS képlete alapján a következők szerint határozható meg:
ahol k = a levél hőátadási tényezője (W/m 2 /oC),
c = a levegő fajhője (Wh/kg/oC),
Qt = a víz párolgási hője (Wh/kg),
d 1 = telítési páratartalom a levél hőmérsékletén (g/kg),
d 2 = a víztartalom a levelet körülvevő levegőben (g/kg),
n = a levél transzspirációs ellenállása, ami a légzőnyílások nyitottságától, a szél sebességétől stb. függ.
A levél és a levegő hőmérsékletének összehasonlítása fontos információkat adhat a növény energiaháztartásáról,
vízellátottságáról stb. A levegőnél sokkal melegebb levél utalhat a gyenge vízellátottságra, a
túlzott fűtésre, illetve a szellőztetés hiányára, betegségre stb.
A víz párolgási hője 964 Wh/kg, ami azt jelenti, hogy 1000 g/m 2 párologtatási intenzitás 694 W/m 2 besugárzási
intenzitással egyenértékű, vagyis 1 g/m 2 /h transzspiráció-intenzitás 0,7 W/m 2 intenzitású besugárzás
38
Created by XMLmind XSL-FO Converter.