Általános ismeretek

TERMESZTETT GOMBÁK
hőmérsékleten sem pusztul el, csak fejlődésében leáll. Ha a hőmérséklet ismét kedvezőbbé válik, akkor újra
teljes értékű termés képzésére képes. A hőmérséklet felső értéke a P. ostreatusnál 25 °C. E fölött termőtesteket
nem képez. A P. florida 10 °C alatti hőmérsékleten szintén leáll fejlődésében, de egészen 35 °C-ig képes
vegetálni és termőtesteket képezni. E tulajdonsága lehetővé teszi nyári termesztését is. A két fajból keletkezett
hibridek között egészen eltérő hőmérsékletigényűek is vannak. A P. ostreatusnak jellegzetes tulajdonsága, hogy
a termőtestek megjelenése csak 15 °C hőmérsékleten kezdődik el.
Fény. A laskafajok a termő időszakban igényelnek fényt. A gyakorlati tapasztalat szerint a 80 lux fényerősségű,
8 órán keresztüli megvilágítás (GYURKÓ, 1973) váltja ki a termőtestek képződését. A fény a termőtestek színét
erősen módosíthatja. Az erős fénytől sötétebbek, gyenge fényben színtelenebbek lesznek a termőtestek. A
fénynek ez a színt módosító hatása a hőmérséklet változásával még intenzívebbé válik. Ugyanis alacsony
hőmérsékleten – ha elegendő fény van – a termések határozottan szürkébbek (172. táblázat).
172. táblázat - A fényerősség hatása a Pleurotus florida termőtestképzésére
A megvilágítás
erőssége (lux)
Hozam (kg) 100 kg szárazanyagra
vonatkoztatva
30 40 50 60
nappal a csírázás után
300–430 54 62 94 113±8
70–300 59 69 90 103±4
8–42 42 71 75 92±6
4–10 39 61 73 99±10
Víz. A termőtest képzéséhez szükséges vizet a laskák számára is a táptalajban kell megteremtenünk. Ellentétben
a csiperkével, az átszőtt táptalaj anélkül öntözhető, hogy a micéliumot károsítanánk. Az átszőtt táptalajba, a
táptalajt képező közegbe azonban már ebben a stádiumban nem tudunk vizet bejuttatni, mert a micélium olyan
keményen átszőtte a táptalajt, hogy az nem képes vizet felvenni. A jól nedvesített táptalaj 70% körüli
nedvességet tartalmaz. A táptalajban lévő nedvesség huzamosabb időn keresztül való megtartásához a
levegőben 90%-os páratartalomnak kell lennie. Az ennél kevesebb pára következtében nemcsak a táptalajnak
lesz nagyobb a vízvesztesége, hanem a termőtestek minősége is romlik.
Levegő. A csiperkegombáénál valamivel kisebb a levegőigénye. A normális szén-dioxid-tartalom tízszeresénél
a micélium fejlődése már leáll. A gyakorlati tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a laskagomba kevesebb friss
levegővel termeszthető, mint a csiperke. A csiperkét ugyanis kis légterű fóliás berendezésekben nem lehet
kielégítő eredménnyel termeszteni, a laskagomba viszont az ilyen berendezésekben is szépen díszlik (SZABÓ,
1986).
3.2. Termesztés
A laskagombák eredetileg olyan parazita fajok, amelyek a természetben élő fák sebein keresztül fertőzik az élő
fát. A termesztés kezdeti időszakában ezt a tulajdonságukat igyekeztek a kutatók a termesztési eljárás
kidolgozásához figyelembe venni. Később rájöttek arra, hogy a laskagombák még a lebontatlan cellulózt
bőségesen tartalmazó táptalajon is eredményesen termeszthetők. Ilyen értelemben a laskák fakultatív
parazitáknak tekinthetők. A termesztésben szinte kizárólag cellulózbontó tulajdonságukat vesszük számításba,
és szalmán vagy kukoricacsutkán termesztjük őket elsősorban. Érdekes sajátossága a laskának, hogy a táptalaj
közvetlen dúsítását nitrogéntartalmú tápanyagokkal nehezen viselik el. A szalmához vagy a kukoricacsutkához a
felhasználás előtt adott műtrágyák a micélium fejlődését nagyon lelassítják vagy teljesen le is állítják. Egyéb
nitrogéntartalmú, dúsító anyagokat lehet ugyan használni – pl. szénalisztet –, de nem biztos, hogy az
többlethozamot ad (BALÁZS, 1982).
617
Created by XMLmind XSL-FO Converter.