Általános ismeretek

Burgonyafélék
vetésterület mintegy 80%-án termesztett magyar fajták mellett. Ezzel egy időben több magyar fajta sikeresen
kilépett a világpiacra.
Az új fajtákat a nagybani termesztés előtt feltétlenül célszerű kis területen kipróbálni. Gyakori eset, hogy a
termelés sikertelenségének okát kizárólag a fajtában keresi a termelő. A fajta az eredményes termesztésnek csak
egyik feltétele. Az alkalmazott agrotechnikától függ, hogy a fajta potenciális tulajdonságaiból mennyit tudunk
érvényesíteni. Ilyen agrotechnikai kérdés pl. az öntözés, a vetésforgó, az őszi talaj-előkészítés, a korai fajták
fokozott vegyszeres védelme stb.
Az egyes fajtatulajdonságokat részletesebben tárgyaltuk más helyütt (FARKAS in: BALÁZS, 1985). Ugyanitt a
magyar fajták és a szaporítási engedélyt kapott fajtajelöltek jellemzése is megtalálható. A külföldi fajták
jellemzését a cégek magyarországi képviselői által terjesztett katalógusok tartalmazzák.
A korlátozott terjedelem miatt a 36. táblázatban nyújtunk áttekintést az államilag elismert és szaporítási
engedéllyel forgalmazott magyar fajtákról.
1.4. Szabadföldi termesztés
Magában foglalja az ipari termesztést palántázott és helybevetéses technológiával, a korai szabadföldi és a
házikerti paradicsomot.
1.4.1. A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA
A paradicsom a homoktól az agyagig sokféle talajon termelhető. Ha a korai termés az elsődleges cél, a homok
vagy a homokos vályog a legjobb. Ha a nagy össztermés a legfontosabb, a vályog- vagy az agyagos vályogtalaj
az alkalmasabb. Általánosságban a szerves és tápanyagokkal jól ellátott meszes vályogtalajok a legjobbak. A pH
ideális értéke 6,0–6,5. Ezek a talajok mély termőrétegűek, jó hő- és víztartó képességűek.
A barna erdőtalajok is alkalmasak paradicsomtermesztésre. A kötött réti, öntés- és erdőtalajok, bár jó víztartók,
de művelhetőségük rossz, lassan fölmelegedők. Konzervipari paradicsom termesztésére alkalmasak.
A laza talajokra a gyenge víztartó és tápanyag-szolgáltató képesség a jellemző. Öntözéssel és megfelelő
tápanyagellátással e könnyen fölmelegedő talajokon igen eredményes termesztés folytatható.
A szikes és sekély termőrétegű talajok alkalmatlanok paradicsomtermesztésre.
A területkiválasztás szempontjai a következők:
– egyöntetű talajtípus a kívánatos;
– a terület ne legyen hajlamos cserepesedésre és tömörödésre;
– a tábla ne legyen szabálytalan (kerüljük a rövid sorokat);
– lehetőleg sík terület legyen;
– a gépi műveléshez fontos a könnyű megközelíthetőség;
– a tábla mentes legyen kémiai és növényi maradványoktól;
– gyom (pl. fekete csucsor) és talajjal terjedő betegségek (pl. baktérium, fonálféreg) szintén kerülendők.
A korán és gyorsan melegedő, védett fekvésű enyhe déli lejtésű területek alkalmasak a korai szántóföldi
termesztésre. A konzervipari szabadföldi termesztés, valamint az üvegházi és fóliás hajtatás közötti korai
szabadföldi termesztés háttérbe szorult ugyan az utóbbi időben, de kedvező mikroklímájú területeken még
mindig jelentősége van.
A minél koraibb termésérést korai, tavaszi szántással (a talaj gyorsabban melegszik fel), nagyobb mennyiségű
foszforműtrágya alkalmazásával, rövid tenyészidejű fajtákkal (hibrid és törpe fajták) és mindenekelőtt jó
minőségű palánta korai kiültetésével kell segíteni.
36. táblázat - Hazai nemesítésű, forgalmazott paradicsomfajták
175
Created by XMLmind XSL-FO Converter.