Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
Sok vonatkozásban megegyezik a fejes káposztáéval, ezért csak az eltéréseket vesszük sorra.
• A dugványnevelő évben a korai kelkáposztafajtákat augusztus közepén, a késeieket júliusban ültetjük vagy
20–25 nappal korábban vetjük. Ne törekedjünk a túlságosan nagy fejek nevelésére, ezért hektáronként 50–80
ezer növényt telepítsünk.
A kelkáposzta télálló növény, ezért a töveket a táblán teleltetjük, s csak ritka esetben (például az értékes
nemesítési anyagot) szedjük fel télire. A tél beállta előtt a fejeket földdel feltöltjük, s csak a korai fajták csúcsát
hagyjuk szabadon. Ily módon a tövek 70–90%-a áttelel, tavasszal kibontjuk, nehogy elrothadjanak.
Ha ősszel felszedjük a fejeket, a felszedés október első felében esedékes. A teleltetés módjától függetlenül
ősszel van az első szelekció ideje.
• A magtermő évben február végén, illetve március közepéig ültetjük ki a dugványokat 50–70 cm sor- és 25–40
cm tőtávolságra. A második szelekcióra virágzáskor kerül sor.
A magtermő táblát ritkábban, de nagyobb vízadaggal öntözzük, s a becősödés után azt is abbahagyjuk.
Várható maghozam 250–300 kg/ha.
Az áttelelő kelkáposzta magját néha három tenyészeti idő alatt nyerik, hogy ezáltal is fokozzák a vetőmagból
fejlődő növények télállóságát.
4. Karalábé
(Brassica rupestris convar. gongyloides DUCH.)
4.1. A termesztés jelentősége
Termesztése évszázadokra nyúlik vissza, hiszen egyes források szerint már a rómaiak is foglalkoztak vele, s
azóta egyre több utalást találunk előfordulásáról (például Nagy Károly „Capitularé”-ja a 8–9. században).
Hazánkban a 17. században kezdik termelni, s ekkor már hajtatásáról is olvashatunk.
A karalábé hajtatása egyes európai országokban (például Angliában, Hollandiában) csak 15–20 éves múltra
tekint vissza.
4.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Rövid tenyészidejű, kis hőigénye és jó tárolhatósága következtében fontos zöldségnövény.
Vetésterülete az utóbbi években nagymértékben csökkent, az 1950-es években még megközelítette a 2000 ha-t,
ma mindössze 300 ha-t tart nyilván a statisztika. A területi visszaesés több okra vezethető vissza. A
nagyüzemekből a kézimunka-igényesebb fajok termesztése kiszorult, s erre a sorsra jutott a karalábé is. A
kisüzemekben az egységnyi területen nagyobb árbevételt adó zöldségfajok termesztése hódít teret.
Konzervipari feldolgozása nem jelentős, a hűtőipar is csak kis mennyiségeket használ fel.
Jól tárolható, ezért egész évben rendelkezésre áll.
4.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
C-vitamin-tartalma a gumóban 50–60 mg, a levélben 150 mg/100 g. A hajtatott áru gumója és a tárolt karalábé a
szabadföldi friss árunál 50%-kal kevesebb vitamint tartalmaz.
4.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
4.2.1. RENDSZERTANA
A karalábé (Brassica rupestris convar. gongyloides) a Brassica rupestris faj kultúrrassza, amely különböző
gumószínű, levélfodrozottságú és -rojtozottságú fajtacsoportokat foglal magában. Az érdekes levélformájú fehér
és kék karalábék díszítő értékük miatt kedveltek.
461
Created by XMLmind XSL-FO Converter.