Általános ismeretek

Burgonyafélék
Csak az egyenletes fejlődésű növényállománytól várhatunk korai termésérést, megfelelő terméshozamot, jó
minőségű termést.
A palántázott állományt ültetés után egy héten belül meg kell kapálni, ezt követően pedig megfelelő
kultúrállapotban kell tartani. A sorközöket minden eső és öntözés után célszerű kultivátorral megművelni. A
gépi sorközművelést addig végezzük, amíg a növények fejlettsége azt lehetővé teszi, és a termések nem
károsodnak. A növénysorok záródása után csak kézi gazoló kapálás szükséges.
3.4.8. BETAKARÍTÁS
Az érés ideje és üteme a fajta, a termesztési mód, a tápanyag- és vízellátás, az állománysűrűség és az időjárás
függvénye. Az érést meghatározó tényezők közül egyik legfontosabb a fajta. A rövidebb tenyészidejű
determinált és féldeterminált fajták korábban érnek, minőségi jellemzőik korábban alakulnak ki, mint a
hosszabb tenyészidejű folytonos növekedésű fajtáké. A folytonos növekedésű fajták szedéskor mért érett
termésének abszolút mennyisége azonban elérheti vagy egyes esetekben meghaladhatja a determinált és
féldeterminált fajták érett termésmennyiségét. Ültetett körülmények között valamennyi fajta korábban érik, mint
a tenyészidőben 2–3 héttel kitolódó helyrevetéses termesztési mód esetén.
Az érés ütemét nagymértékben befolyásolja az időjárás, a csapadék, a hőmérséklet és a napsütéses órák száma.
Valamennyi tényező hatással van az érésre, a termés értékét meghatározó minőségi jellemzőkre, a szárazanyagtartalomra
és a festéktartalomra. E két minőségi paraméter kialakulását a fajta és a művelési mód mellett
főképpen az érés időszakában uralkodó időjárás határozza meg.
Az első szedések (szeptember) termései kedvezőbb szárazanyag- és festéktartalom-értéket mutatnak, mint a
későbbi, napfényben és hőmennyiségben szegényebb, csapadékban gazdagabb időszakban (október) leszedett
második, illetve harmadik szedés termései.
CHOLNOKY (1936) vizsgálatai során megállapította, hogy a korai érésű, első szedésű termés festéktartalma
mintegy 30%-kal meghaladja a későbbi érésű, második szedésű termés festéktartalmát, és 60%-kal a későbbi
érésű, harmadik szedésű termésekét.
Kézi szedés. A hagyományos fűszerpaprika-termesztési technológia legnagyobb kézimunka-erőt igénylő fázisa
a szedés, mely az összes kézimunkaerő-szükséglet 40–45%-a. A kézi szedés termelékenysége függ az érett
termések számától, a termések átlagtömegétől és a termésállástól, de befolyásolja a szedés módja, a göngyöleg
típusa is. A determinált és féldeterminált fajtákat a koncentrált érés következtében egyszer, esetleg kétszer, a
folytonos növekedésű fajtákat a folytonos érés miatt kétszer vagy háromszor kell szedni.
67. táblázat - A kézi szedés teljesítménye (kg/munkanap)
Fajtatípus Az érett termés
mennyisége
5000
kg/ha
7000
kg/ha
Folytonos növekedésű,csüngő termésállású 300 500
Folytonos növekedésű és
féldeterminált,felálló termésállású
250 350
Determinált és csokros,felálló termésállású 200 300
Determinált és csokros,csüngő termésállású 300 400
Gépi szedés. A nagy kézimunka-erőt igénylő kézi szedés mellett alkalmazható a fűszerpaprika egymenetes gépi
betakarítása. A gépi betakarítással a kézi szedés miatt jelentkező munkacsúcsok csökkenthetők. A gépi szedés
napi teljesítőképessége 45–113 fő szedéskapacitásával azonos. Általában csak kora őszi fagyveszély esetén
alkalmazzák.
248
Created by XMLmind XSL-FO Converter.