Általános ismeretek

Burgonyafélék
b) a hőmérséklet a megvilágítás erősségével összefügg, borús napokon alacsonyabb hőmérsékleti értékeket kell
tartani.
A paradicsom fejlődésére jelentős hatással van a talajfelszín feletti réteg és a talaj hőmérséklete (ez
leghatékonyabban a vegetációs, illetve a talajfűtéssel befolyásolható. A talaj hőfokának meg kell közelítenie a
paradicsom optimális hőmérsékletét, mert a gyökérzet normális fejlődéséhez, víz- és tápanyagfelvételéhez 18–
20 oC szükséges.
A nappali hőmérséklet – elegendő napsütésben – magasabb is lehet, 24 oC fölött azonban a hajtatásban már
szellőztetésre van szükség. Ennek oka, hogy magasabb hőmérsékleten az asszimilációs tevékenység
meggyorsul, amelyhez sok szén-dioxidra van szükség, s ezt legegyszerűbben szellőztetéssel lehet a légtérbe
juttatni.
A virágzást megelőző fejlődési szakaszban a tartósan alacsony éjszakai hőmérséklet (10–13 oC) hatására
túlzottan erőteljes lesz a vegetatív növekedés, és a csészelevélkék megnyúlnak. Emellett a fürtök is
rendellenesen fejlődnek, azaz a kinyílt virág stádiumot nem éri el a bimbó. Ennek oka a virágfejlődéshez
szükséges szénhidrátok egyenlőtlen eloszlása a növényen belül. Gyakori a fürtök közötti levelek számának a
növekedése és a nagy (elágazó vagy túl hosszú, 100–150 virágú) fürtök képződése.
A tartósan magas éjszakai hőmérsékleten (21 oC fölött) nevelt paradicsom megnyúlt ízközű lesz, halványabb és
kisebb levelekkel, rövidebb csészecimpákkal.
A kötődés szempontjából éjjel a 15–18 oC, nappal a 20–25 oC az optimális.
A terméskötés fázisai kivétel nélkül hőmérséklet-igényesek, azaz a túl alacsony (10–12 oC) vagy a túl magas
(32 oC fölötti) hőmérséklet gátló hatású.
Az érés időszakában elsősorban a túl magas (32 oC fölötti) hőmérséklet okoz károkat: a likopin- (piros
festékanyag) képződés leáll.
Irodalmi adatok szerint a magasabb hőmérséklet hatására több lesz a korai termés, de kevesebb az összhozam.
Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy szántóföldi paradicsomtermesztésben a hőmérsékleti viszonyok nem
jelentenek korlátozó tényezőt a májustól októberig tartó szezonban. Kivételt évjáratonként a kötődés és az érés
jelenthet. A túl magas hőmérséklet hatására kötődéskiesés, éréskor napégés léphet fel.
Vízigény. A paradicsom a hosszú tenyészidő és a nagy, intenzív párologtató lombfelület következtében sok
vizet használ fel. Közepesen érzékeny viszont a talaj nedvességtartalmára, azaz mélyre hatoló gyökérzetével a
vizet jól hasznosítja. Mindezek alapján a paradicsomot vízigényes növénynek tekintjük, amely növekedésével,
termésmennyiségével egyaránt kedvezően reagál a jó vízellátására.
A felvett víz hasznosításának jellemzésére a transzspirációs és a vízfogyasztási együttható szolgál.
Transzspirációs együtthatója 240–370 között van (SOMOS, 1971). Ezt az értéket befolyásolja a növény kora (a
fiatal növényeké kisebb), növekedési típusa (a folyton növő fajtáké nagyobb), a tápanyagellátás (a bőséges
nitrogénellátás növeli a transzspirációt) és a környezeti tényezők (a magas hőmérséklet, az erős légmozgás, a kis
páratartalom növelő hatású).
A vízfogyasztási együttható 40–70 között tapasztalható. Értékének alakulására mindazok a tényezők hatnak,
amelyek a termés mennyiségét befolyásolják (pl. időjárás, tápanyagellátás).
A paradicsom vízigényéről, vízforgalmáról a vízfelhasználás ütemének szezonális vizsgálata nyújt képet.
A május elején kiültetett paradicsom kezdetben jelentéktelen mennyiségű vizet használ fel. A lombfelület
növekedése és a virágzás idején a vízfogyasztás fokozatosan emelkedik. A vízigényt illetően a kötődés és a
bogyónövekedés időtartama jelenti a kritikus időszakot. Ez kb. június közepére, végére, illetve július elejére,
közepére esik. A lomb öregedésével, illetve az érés előrehaladtával a vízfogyasztás fokozatosan csökken.
A vízfelhasználás ütemét a termesztett fajta tulajdonságai, a termőhely, az alkalmazott agrotechnika és az
időjárás befolyásolják. A paradicsom összes vízfogyasztása – 120 napos tenyészidőt véve alapul – 2400–3600
m 3 /ha, ami 240–360 mm csapadéknak felel meg. A hajtatott paradicsom vízfelhasználása annyiban tér el a
szabadföldiétől, hogy ott folyamatos ellátásra van szükség, amelyben nincsenek kritikus időszakok.
172
Created by XMLmind XSL-FO Converter.