Általános ismeretek

Kabakosok
– hosszú („kígyó” vagy üvegházi hajtató típus), 30 cm fölött.
A termés alakja változatos lehet, de mind a berakó méretben, mind salátatípusban a karcsú, hengeres testű és
tompa végű terméstípust tekintjük ideálisnak. Szín tekitetében ugyancsak nagy a változatosság: a berakótípusok
ideális színe a középzöld, gyakran világosabb fröcsköltséggel vagy halvány csíkossággal. A salátatípus ideális
színe a sötét középzöld vagy kifejezetten sötétzöld.
95. ábra - Perez F1 konzervuborka (fotó: SÁGI ZSOLT)
Fontos még a héjfelszín alakulása: ha a héj szemölcsös, ezen erőteljes tüskék ülnek. Nálunk csak a fehér tüskézet
az elfogadott. (Egyes országokban fekete tüskéjű fajtákat is termesztenek.) E típust képviseli számos félhosszú
saláta- és néhány berakóuborka-fajta. A sima, esetenként redőzött héjfelszín főként a salátauborkákon tipikus.
Fiatal korban az ilyen termések is finom sertetüskével borítottak, ritkább vagy sűrűbb állásban. A salátauborkán
ezek később érintésre lehullanak, de a berakóuborka felszíne feldolgozáskor is hordozza a finom tüskézettséget.
Ez utóbbi berakótípust „holland”, a szemölcsös, fehér tüskéjűt pedig „amerikai” típusnak nevezi a szakzsargon.
Fontos fajtajelleg az érett termés színe, amely sárgásfehér, sárga, élénk narancssárga vagy sárgásbarna lehet. Az
utóbbi két szín a fekete tüskéjű fajták jellemzője.
Mag. Az uborkamagvak csontszínűek, egyik végük lekerekített, a másik hegyesedő. Nagyságuk jelentősen
változik aszerint, hogy berakó- (kisebb) vagy saláta- (nagyobb) fajtáról van-e szó, továbbá, hogy a termőhelyi
adottságok jók vagy kedvezőtlenek voltak. A jellemző ezermagtömeg 23–36 g között változik.
Csíraképességüket 6–8 évig jól megőrzik.
3.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Fényigény. Az uborka fényigényes, illetve a jó fényellátást megháláló növény. 20 °C hőmérsékleten és a levegő
normál 0,03%-os CO 2-tartalma esetén 15 000 lux erősségű megvilágításban asszimilál a legjobban. Hazánk
fényviszonyai a késő őszi és téli hónapok kivételével az uborkatermesztés számára kedvezőek. Nem szabad
azonban megfeledkezni arról, hogy az üvegházakban és a fóliasátrakban a szabadban mért fényerősségnek csak
mintegy 40–70%-át kapják a növények (KŐRÖSNÉ, 1980). A novembertől februárig terjedő időszakban az
uborka palántaneveléséhez már a kelés időpontjától meg kell kezdeni a pótvilágítást, hogy a palánták felnyúlását
megakadályozzuk. Az uborka pótvilágítására a kékesibolya fényű, F–7 jelű „Day light” feliratú neoncsövek
alkalmasak. A pótvilágítás legfeljebb 16 óra időtartamú legyen, erőssége 50 W/m 2 70–80 cm magasságból.
Tiszta időben elegendő lehet a reggeli, valamint a késő délutáni, esti órákban megvilágítani. A fényerősség
295
Created by XMLmind XSL-FO Converter.