Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
gyökérnövekedésnek lényeges szerepe lehet a talaj foszforkészletének hasznosításában. Nedves talajon javul a
foszfor oldhatósága és növekszik diffúziós sebessége, ami javítja a hozzáférhetőséget. A talajoldat
foszfátkoncentrációját a szilárd és az oldott foszfátok közötti egyensúly határozza meg. A foszfát
mozgékonysága a talajban csekély, ezért kicsi a kimosódás veszélye is. Semleges kémhatású talajokból alig
mosódik ki a foszfor.
A növény életében a foszfor a genetikai információt hordozó DNS egyik alapköve, továbbá lényegi része a
fotoszintézis és a légzés energiaforrását képező ATP-nek, ami által a növény bioenergia-forgalmának is alapját
képezi. Ezenkívül fontos szerepet tölt be a sejtmembránok és enzimek működésén kívül a növény szinte
valamennyi életfolyamatában. Bőséges szénhidráttermelés csak jó foszforellátottság mellett lehetséges. Foszfor
hiányában gyengül a fehérjeszintézis is.
A felvett foszfor a növényben már könnyebben mozog, és főleg a növekedésben lévő szervek felé halad,
gyakran szerves molekulák formájában A növényben levő foszfor nagyobbik része mégis szervetlen foszfátok
alakjában található. Savanyú közegben H 2PO 4– , semleges közegben pedig HPO 4
2–
- vagy PO 4
3–
-ionok formájában
történik a felvétele. Ezek a formák könnyen mozognak a növekedési pontok felé.
Foszfor hiányában az idősebb levelekben lévő készletek áthelyeződnek a fiatalabbakba, ezért hiánytünetei
először az idősebb levelekben mutatkoznak. Hiányakor általában lelassul a növény növekedése, a levelek előbb
sötétzöldek, mereven felállóak lesznek, majd antociános elszíneződés mutatkozik rajtuk, az idősebb levelek
végül lehullanak. A foszforhiányos növények szára vékony. Tünetei gyakran hasonlítanak a
nitrogéntúladagoláséra, ugyanis foszfor hiányában relatív nitrogénbőség alakul ki. Ennek oka a csökkenő
fehérjeszintézis miatt felszaporodó, nem fehérje jellegű nitrogénvegyületekben rejlik. Foszfor hiányában késik a
virágzás is.
Túladagolásának következményei – rossz oldhatósága és a talaj nagy megkötőképessége miatt – ritkán
jelentkeznek a növényeken. Esetleg savanyú kémhatású tőzeges keverékeken vagy tápoldatokban fordulhat elő.
45. ábra - A zöldségfélék termésének foszforfelvétele
Kálium. A kálium a talaj ásványi alkotóinak része, és az agyagásványok felületein kötődik meg. Ezért annál
nagyobb a talaj természetes káliumtartalma, minél több agyagásványt tartalmaz. A kálium könnyen fixálódik a
talajban, és annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a talaj agyagtartalma. Felszabadulását az alacsony pH,
tehát a talaj savassága segíti elő. Ezért a foszforhoz hasonlóan kimosódásának veszélye sokkal kisebb, mint a
nitrogéné. A meszes talajok gyakran idéznek elő káliumhiányt, mivel a kalciumtartalom csökkenti a kálium
felvehetőségét. A kicserélhető kálium mennyisége szervetlen talajokon alig haladja meg az összes
káliumtartalom 1–2%-át. Ennek is csak néhány százaléka található a talajoldatban.
A növények a káliumot aktív ioncsere keretében veszik fel K + formájában, a gyökér légzésekor felszabaduló H+
leadása ellenében. Minél nagyobb a talaj káliumkínálata és minél intenzívebb a gyökér működése, annál
nagyobb mértékű lehet a felvétel. A talaj jó oxigénellátása és a gyökerek nagy szénhidráttartalma elősegíti a
kálium felvételét, ami a talajoldat koncentrációjának emelkedésével egy telítődési görbe szerint halad. A növény
káliumtartalmának növekedése csökkenti a felvétel mértékét. A csökkenő káliumfelvétel fokozza a kalcium
felvételét. A kálium diffúziója a hőmérséklet növekedésével fokozódik.
A növényben a káliumion mobilitása nagy, alig épül be a szerves anyagokba. A növény vízháztartásának egyik
fő tényezője. A bőséges káliumfelvétel növeli a sejtek ozmotikus értékét, így javítja a vízfelvételt és fokozza a
vízmegtartó képességét. Főleg az aktív anyagcseréjű helyekre vándorol, ezért a fő tömeggyarapodás idején
szükséges belőle a legtöbb. Ezzel függ össze az is, hogy jó fényellátottság idején növekszik a felvétele, és hogy
a jó nitrogénellátottság növeli a káliumigényt. Bősége serkenti a talajoldat szállítását a xylembe, és így növeli a
gyökérnyomást. Mivel az optimális fotoszintézisnek és növekedésnek a jó vízellátás a feltétele, a kálium szerepe
nagy a szénhidrátképződésben és a tömeggyarapodásban egyaránt. A sok tartalék tápanyagot felhalmozó
növények káliumigénye nagy. Több mint 60 enzim működését aktiválja, és növeli a biológiai membránok
szállítóképességét. Hatással van az ATP-szintézisre is, ami a fotoszintézis és a légzés folyamataiban jelentős.
67
Created by XMLmind XSL-FO Converter.