Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
közlekedőutat hagynak ki. Itt említhető meg, hogy az előzőkben jellemzett sorelrendezés a síkművelésre
jellemző, egyes technológiák esetében célravezető vezetőbarázdás, ágyas művelési rendszer alkalmazása, amely
a szalagos sorelrendezés egyik változata, a traktor kereke azonban az ágyás sorainál 10–15 cm-rel mélyebb
barázdában halad.
A tenyészterülettel kapcsolatosan jó tudni néhány általánosítható összefüggést.
1. Az állománysűrűség növelésével a területegységre vetített termés viszonylag sokáig, bár egyre kisebb
mértékben növelhető, az egy növényre jutó termés és még inkább a minőség azonban egyre nagyobb mértékben
csökken. Az ideális tenyészterületet tehát a gazdaságossági optimum határozza meg.
2. A tenyészterület csökkenése a generatív részükért termesztett növények termésének koraiságát fokozza, a
vegetatív részükért termesztettekét egy bizonyos határ után rontja. Ezt a szabályt különösen hajtatásban és a
szabadföldi korai termesztésben kell szem előtt tartani.
3. Azonos tenyészterületen belül a sor- és tőtávolság viszonylag tág határok között változtatható anélkül, hogy
ezzel a termés mennyisége vagy minősége megváltozna. Ez a felismerés a munkák gépesíthetőségét könnyíti
meg.
5.5. Állandó helyre vetés
A zöldségnövényeket leggyakrabban állandó, végleges helyre vetéssel szaporítjuk. A vetéssel kapcsolatosan
elmondható általános tudnivalók nagy része azonban a palántanevelési célú vetésekre is érvényesek.
A magvetés legfontosabb mozzanatai a helyes vetési idő, a megfelelő vetésmélység és a vetés módjának jó
megválasztása.
5.5.1. A VETÉS IDŐPONTJA
A szabadföldi magvetés időpontját a talaj szerkezete, az időjárási viszonyok és a piac igénye határozzák meg.
A talaj szerkezete elsősorban kora tavasszal módosíthatja a vetésidőt, pl. a hamarabb melegedő laza
homoktalajokon korábban s a magvak kiszáradása elleni védekezésül kissé mélyebbre vetünk.
Az időjárási viszonyok nagymértékben meghatározói a vetés időpontjának. A csírázáshoz szükséges
talajhőmérséklet, az utolsó tavaszi és az első őszi fagyok várható időpontja és valószínűsége, a talaj
nedvességtartalmának alakulása, fedett területen a nappalok hossza és a megvilágítás erőssége mind olyan
időjárási adottságok, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül, illetve mesterséges pótlásuk gazdaságossági
megfontolás kérdése.
A piac igénye – az előzőeken túlmenően – a legfontosabb vetésidőpont-meghatározó, hiszen hiába állítunk elő
árut olyan időszakra, amikor azt a friss vagy a feldolgozóipari piac nem igényli. A hazai és a külföldi piaci
igények, a feldolgozóipar kapacitásának folyamatos kielégítése a vetések tervszerű időzítését követelik meg.
Fontosabb vetési időpontok a szabadföldi zöldségtermesztésben:
a) Március elején, amint a talajra rá lehet menni, vetjük a hidegtűrő zöldségfajok
– a petrezselyen, a sárgarépa-, a kifejtőborsó-fajták stb. – magját.
b) Március közepén 5–8 oC-os talajba vethető a cékla, a hagyma, a káposztafélék, a további borsószakaszok,
majd ültethető a burgonyagumó.
c) Áprilisban, amikor a talaj 10–12 oC-ra melegszik fel, vetjük a paprika, a paradicsom, a dinnye, a
csemegekukorica magját, az uborka, valamint a zöldbab első szakaszát és az őszi betakarítású fejes káposztát.
d) Nyáron, június–júliusban kerül sor a szakaszosan vetett zöldbab, csemegekukorica, uborka stb. utolsó
szakaszainak elvetésére. Augusztus a másodvetések, pl. az őszi spenót, a kínai kel, az áttelelő hagyma stb. vetési
időszaka. A keléshez ebben az időszakban az öntözés elengedhetetlen.
c) Ősszel (szeptember–októberben) vetjük az áttelelő spenót, a fejes saláta stb. magját.
119
Created by XMLmind XSL-FO Converter.