Általános ismeretek

Burgonyafélék
5.2. Növénytani és élettani sajátosságai
5.2.1. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
A burgonya egyéves, lágy szárú növény. A gyökerek nagy része a talaj felső 20–30 cm-es rétegében
helyezkedik el, fölöttük találjuk a sztólókat, azok végén a rügymódosulással képződött gumókat (88. ábra).
88. ábra - Burgonya gumóképzése (GILL és VEAR nyomán) ag - anyagumó; ug - új
gumók; rh - rhizoma; jgy - járulékos gyökér
Szára bordás, háromszög, négyszög vagy kör keresztmetszetű, hossza 50–150 cm.
Levelei páratlanul szárnyaltak, összetettek, a paradicsoméhoz hasonlítanak.
Virágzata a hajtásrendszer csúcsán fejlődő bogernyő. Virágai kétivarúak, színük fehér vagy lila.
Termése bogyó, apró magjainak ezermagtömege 0,7 g.
A burgonya fogyasztásra és továbbszaporításra használt része a gumó, amely botanikai szempontból
megvastagodott, rövid szártagú, föld feletti hajtásképlet.
5.2.2. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigénye csekély, azonban hidegben nem fejlődik kielégítően, –1 oC-on már súlyosan károsodik.
Gyökérképződése 6 oC-on indul meg, a hajtások képződéséhez 8 oC szükséges. A már megindult csírák további
fejlődéséhez azonban alacsonyabb hőmérséklet, 5–8 oC is elegendő. Ezért lehet az előcsíráztatott burgonyát
korábban, hűvösebb talajba is kiültetni.
A lombfejlődés optimális értéke 21 oC, a gumó képződéséhez viszont 17 oC is elegendő.
Fényigénye. Hazánk fényviszonyai a burgonya számára kielégítőek.
Vízigényére a mérsékelten meleg, nedves vidékű őshazából következtetünk. Nálunk is csak az ezt közelítő
viszonyok között fejlődik jól. A szárazság akadályozza a hajtások fejlődését, a pangó víz viszont a gyökerek
képződését gátolja. Vízigény szempontjából a virágzás és a gumókötés időszaka tekinthető kritikusnak, az ekkor
kijuttatott öntözővizet több, nagyobb gumóval hálálja meg.
Talajigény. A korai burgonya termesztéséhez gyorsan melegedő, laza szerkezetű talajt válasszunk. A jó hő- és
vízgazdálkodású homok- és vályogtalajok felelnek meg a legjobban. Megfelelő minőségű burgonya az enyhén
savanyú (pH=5–6) kémhatású talajokon termeszthető. Kötött, cserepesedésre hajlamos és a túlságosan laza talaj
sietteti a burgonya leromlását.
Tápanyagigény. A korai burgonya termesztéséhez 25–35 t/ha érett, jó minőségű istállótrágyát kell kijuttatni. Ez
a mennyiség elsősorban a talaj szervesanyag-tartalmát növeli, javítja a szerkezetét, ezen keresztül a
vízgazdálkodást, elősegíti a felmelegedést, megkönnyíti a művelést. A tápanyagigényt talajvizsgálaton alapuló
műtrágyázással célszerű kielégíteni.
Tájékoztatásul megadjuk a közepes tápanyag-ellátottságú talajokra javasolt fontosabb műtrágyák hatóanyagmennyiségét:
N=100–200 kg/ha, P 2O 5=90–140 kg/ha, K 2O=240–360 kg/ha, MgO=60–80 kg/ha. (A kisebb
értékek közepes termést, a nagyobbak bő termést segítenek elő.) Az adatsor a kálium kiemelkedő fontosságára
utal. Ez az elem elősegíti a szénhidrát képződését és növeli a burgonya fogyasztási értékét is. A gumó főzés
közben nem esik szét, íze kellemesebb lesz. Hiányában a növények fagyérzékenyebbek, s a szárazságot kevésbé
viselik el. (Az étkezési burgonyánál tapasztalható, a tárolás ideje alatt jelentkező ún. kékfoltosság is
bizonyítottan a K hiányára vezethető vissza.)
258
Created by XMLmind XSL-FO Converter.