Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
Későbbi fejlődése során a karalábé a fényellátottságtól függően 10–20 °C között érzi jól magát. Hidegtűrő
növénynek ismerjük, a hajtatott karalábé mégis 18–20 °C-on fejlődik a legjobban, a kései fajták pedig 13–16
°C-ot igényelnek. A korai fajták fagytűrő képessége kisebb (mínusz 4–6 °C), a későiek mínusz 6–8 °C-ot is
károsodás nélkül elviselnek.
Vízigénye nagy, ez rövid gyökérzetével magyarázható. Különösen a korai, rövid tenyészidejű fajták
vízigényének kielégítésére kell ügyelnünk, mert az egyenetlen vízellátás hatására gumójuk fölreped. Száraz
körülmények között a karalábé tenyészideje megnő és zsengesége is csökken, „fás” lesz. A hosszabb
tenyészidejű fajták a szárazabb körülményeket jobban tűrik.
Tápanyagigénye nagy, ez különösen a nitrogén- és káliumellátottságra vonatkozik. A nitrogéntúladagolás
fokozza a karalábé magszárképződési hajlamát, a nagy adagú foszfortrágya viszont éppen ellentétes hatású.
4.3. Termesztett fajták, fajtakiválasztás
A karalábé talán még nagyobb változatosságot mutat, mint a többi káposztaféle. A fajtákat morfológiai
bélyegeik, beltartalmi jellemzőik, biológiai tulajdonságaik és tenyészidejük alapján jellemezhetjük.
Morfológiai fajtabélyegei közül a következők a legfontosabbak:
– a növekedés erőssége, s ezzel összefüggésben a gumó alatti szárrész hossza,
– a levél száma bizonyos fokig a gumó nagyságával is összefügg. Különösen akkor fontos tulajdonság, ha a
lombozat is fogyasztásra kerül (kevés: 6–8 db; közepes: 9–14 db és sok: 15–20 db),
– a levél színe a gumó színével függ össze, a fehér fajták lombja sárgás vagy szürkészöld, a kék gumójúak
levélnyele és a levélerek kékek, illetve kékeszöldek,
– a viaszréteg vastagsága,
– a levél nagysága,
– a levél alakja,
– a levél széle (karéjozottsága, csipkézettsége, fogazottsága különösen a díszkaralábéknál változatos),
– a levél nyelének hossza, vastagsága és állása, valamint áthajlása,
– a levéllemez erezetének színe, hólyagozottsága, domborítása,
– a levélalap alakja és mérete (a gumóról letépett levél nyomán),
– a gumó alakja (gömbölyű, lapított gömb),
– a gumó színe (alapvetően fehér – ezen belül zöldesfehér, sárgás és világoszöld vagy lila, kék – ezen belül
kékeslila, liláskék – lehet),
– a gumók nagyságát az átmérővel jellemezzük, a korai időszakban az átvétele és részben a minősítése is
eszerint történik. (Kis gumójú a 6–10 cm, közepes a 10–15 cm, nagy gumójú a 10–20 cm átmérőjű karalábé.) A
kis gumójúak a hajtató fajták, a közepesek a hazai szabadföldi fajták. A nagy gumójú karalábéfajtákat nálunk
nem termesztik.
A biológiai fajtatulajdonságok közül fontos:
– a felmagzási hajlam,
– a repedési hajlam,
– a fásodási hajlam (a későn szedett rövid tenyészidejű fehér karalábék szinte kivétel nélkül megfásodnak, a
fásodást több technológiai mozzanat is befolyásolja),
– a tárolhatóság: a tenyészidő, a fásodási hajlam és az agrotechnika által kialakuló tulajdonság,
463
Created by XMLmind XSL-FO Converter.