Általános ismeretek

A zöldségfélék talajigénye
1981-től miniszteri rendelet írja elő a zöldségtermelő talajok tápanyag-ellátottságának meghatározására
szolgáló talajvizsgálati módszereket és a mintavételt. A korábbi kutatási eredmények alapján egységes javaslat
készült a szántóföldi talaj típusától és tápanyag-ellátottságától függően a tápanyag-utánpótlásra.
A zöldségtermő talajok csoportosítását és a tápanyag-utánpótlás módszerét a Termesztéstechnikai munkák c.
fejezet tartalmazza.
A hajtatásban a talajok termékenységével szemben nagyobb követelményeket támasztanak, mint a szabadföldi
zöldségtermesztésben. Bizonyos talajtulajdonságok előtérbe kerülnek, nagyobb jelentőséget kapnak, mások
szerepe pedig csökken vagy teljesen háttérbe szorul. A nagy termelési érték több olyan talajjavító eljárást tesz
lehetővé, amelyik a szabadföldi viszonyok között gazdaságtalan. A talajok eltérő megítélésének több környezeti
és gazdasági oka van, közülük a legfontosabbak a következők:
– a talajt egész éven át folyamatosan hasznosítják;
– más hőmérsékleti viszonyok hatnak a talajéletre és a tápanyagok oldására;
– eltérőek a csapadékviszonyok, elvileg tápanyag-kimosódás nincs;
– a kedvezőbb klimatikus tényezők magasabb tápanyagszint kialakítását indokolják;
– döntő a koraiság, így a talaj hőmérsékleti viszonyai is fontos szerephez jutnak;
– gazdasági okokból adódóan tágabb lehetőség nyílik a talajok termékenységének a növelésére.
A talajok gyors fölmelegedését főleg két talajtulajdonság határozza meg: a kötöttség és a humusztartalom. A
lazább jellegű homoktalajok ugyan gyorsan felmelegszenek, de egyéb szempontból (vízmegtartó képesség,
humusztartalom stb.) kevésbé előnyösek. Ennek ellenére több fóliás körzet homokon vagy vályogos homokon
alakult ki. A kötött, nehéz talajok rossz szerkezetük, lassú felmelegedésük miatt kevésbé alkalmasak hajtatásra.
A még hajtatásra alkalmas talajok legfontosabb fizikai tulajdonságai a következők:
leiszapolható
rész
Arany-féle
kötöttség
Hy
l 60,
l 45,
l
3,5,
5 órás vízemelés 250
l,
talajellenállás
(kg/dm 3 )
l 40.
A talajok fizikai tulajdonságait jelentős mértékben befolyásolja a szervesanyag-tartalom és annak minősége. A
fólialétesítmények esetében 4,0%-ot, az üvegházaknál 6,5%-ot tekintünk a szervesanyag-tartalom alsó
határának. 6,5–7,5% közötti értékeket közepesnek, 7,5%-nál nagyobbat szerves anyagban gazdag talajoknak
mondunk. A humuszanyagok minőségéből elsősorban a talajszerkezet tartósságára, stabilitására lehet
következtetni.
A hajtatás szempontjából ideálisnak mondható üvegház vagy fóliasátor talajának a következő fontosabb
szerkezeti tulajdonságai vannak VOGEL (1987) vizsgálatai alapján:
levegőkapacitás
(LK)
30–35 térfogatszázalék
75
Created by XMLmind XSL-FO Converter.