Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
a) Váz nélküli fólia alatti termesztés, kiültetés III. hó első felében.
b) Korai szabadföldi termesztés, kiültetés III. hó végén, IV. hó elején.
c) Szabadföldi termesztés nyári–őszi szedésre (friss piacra), kiültetés IV. hó elejétől VI. hó végéig (állandó
helyre vetés 20–25 nappal korábban).
d) Szabadföldi termesztés őszi szedésre (savanyításra), kiültetés V. hó végén, VI. hó elején (állandó helyre vetés
20–25 nappal korábban).
e) Szabadföldi termesztés késő őszi szedésre (tárolásra), kiültetés V. hó végén, VI. hó elején (állandó helyre
vetés 20–25 nappal korábban).
2.4.1. AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA
A fejes káposzta a talaj tekintetében nem túlságosan válogatós. Az egészen szélsőséges talajtípusokat nem
számítva, valamennyi talajfélén jól érzi magát. Természetesen a középkötött, mély rétegű, humuszban gazdag
talajokon könnyebb az egyenletes víz- és táplálóanyag-ellátottságról gondoskodni.
A közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású talajok a megfelelőek számára.
A fejes káposzta termesztésére alkalmas területeket a technológiai változatok ismeretében választhatjuk ki.
Korai termesztésre csak a lazább szerkezetű, korán melegedő talajok az alkalmasak. A nyári, illetve őszi
betakarításra szánt növényanyagot előnyösebb a kötöttebb területekre telepíteni, itt tömörebb, jobban tárolható
fejeket kapunk. Jó termésre számíthatunk a tőzeg-, a kotu- és az öntéstalajokon is. Öntözés nélküli termesztésre
elsősorban a magasabb talajvízszintű területek jönnek számításba.
Magtermesztésre a könnyen melegedő területek alkalmasabbak.
2.4.2. A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE
A fejes káposzta meszes talajon tűri a monokultúrát is, de természetesen csak akkor, ha az ilyenkor nagyobb
fertőzési veszélyt jól szervezett növényvédelemmel semlegesítjük. Savas kémhatású területeken a gyökérgolyva
(Plasmodiophora brassicae) miatt meszezés nélkül nem termeszthető több éven át önmaga után.
A fejes káposztát a termesztőtájakon az öntözetlen kombinált szántóföldi vetésforgóban termesztik. Jó
előveteményei a hüvelyesek, a burgonya, a paprika és az őszi gabona. Rossz előveteménye a kukorica, a kender,
a cukorrépa és a zeller. Az őszi fejes káposzta későn kerül le a területről, így csak tavaszi növények követhetik
(paprika, paradicsom, gyökgumósok, hagyma, levélzöldségek, kalászosok).
Az öntözött zöldséges vetésforgóban a frissen istállótrágyázott szakaszba kerül. A fejes káposzta a talajt hamar
beborítja, ezért jó gyomirtó növény. A főnövényként termesztett hosszú tenyészidejű fajtákat kivéve jól
beilleszthető a kettős termesztésbe, hiszen a korai szabadföldi után június végétől, illetve az őszre ültetett
rövidebb tenyészidejű fajták előtt június végéig más növény termeszthető (borsó, bab, takarmánykeverékek,
áttelelő spenót, saláta, korai burgonya stb.).
2.4.3. TÁPANYAGELLÁTÁS
A fejes káposzta tápanyagigényes növény, a fő tápelemek közül elsősorban nitrogénigénye emelkedik ki.
Tápanyagigényét legegyszerűbben istállótrágya és műtrágya együttes adagolásával elégíthetjük ki, de
különösen laza talajokon a műtrágya önmagában is igen hatásos. A túlzott nitrogénadagolás rontja a
tárolhatóságot, korai termesztésben azonban a számítottnál kissé nagyobb adag a koraiságot fokozó hatása miatt
indokolt.
A trágyaadagok kiszámításakor leghelyesebb, ha a tudományosan kidolgozott irányelveket vesszük alapul, mert
manapság már elsősorban a túltrágyázással okozott kár a gyakoribb (sókártétel, műtrágyapazarlás), mint a
tápanyaghiányos termesztés. A fajlagos műtrágyaigényre vonatkozó adatok a 134. táblázatban láthatók.
A fejes káposzta tervezhető termésszintje a fajták tenyészideje szerint változó, az I. termőhelyi csoportban 24–
60 t/ha, a többiben ennek a fele lehet. Öntözés nélkül további 25–30%-kal csökkentett értékkel számolhatunk.
447
Created by XMLmind XSL-FO Converter.