Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
A fejes káposzta már (illetve még) 5 °C-on is fejlődik. Az öntözés nélkül termelt – nyáron sokszor csak sínylődő
– növények az őszi esők megérkezésekor, az utolsó hetekben még sokat gyarapodnak.
A fejes káposzta viszonylag jól tűri a hideget, palántakorban a rövid tenyészidejű fajták a mínusz 3–4 °C-ot is
megsínylik néha, a hosszú tenyészidejűek mínusz 5–8 °C-ot is kibírnak. A fejes káposzta tavasszal
fagyérzékenyebb, mint ősszel. Ősszel a fej akkor fagy el, ha a fagy a tenyészőcsúcsig lehűti a növényt. A jól
szigetelő levél- és légrétegek mínusz 5–6 °C–ig huzamosabb ideig, de rövid ideig még mínusz 10–15 °C-ig is
megvédik a fejeket a fagytól. Egyes fajták az áttelelést is viszonylag jól bírják.
Vízigénye nagy, az egyes fajták transzspirációs együtthatója 200–300 között változó.
A fejes káposzta a talaj 70–80%-os vízkapacitási szintje esetén adja a legtöbb termést.
Az egyenletes és az optimálishoz közel álló víztartalom iránt elsősorban a rövid tenyészidejű és a külföldi
hibridfajták igényesek. A hazai tájfajták esetében a nyári nagy szárazság legtöbbször csak a tenyészidő
meghosszabbodását idézi elő, s csak másodsorban eredményez terméskiesést.
Tápanyagigénye. A fejes káposzta csak jó tápanyag-ellátottságú talajon ad kielégítő termést, elsősorban
nitrogénigénye nagy. Korai termesztésben a tápanyagok hiánya különösen a koraiság csökkenésében mutatkozik
meg.
A várható termésmennyiség, a talaj típusa és táplálóanyag-tartalma ismeretében okszerű trágyaadagok állíthatók
össze.
2.3. Termesztett fajták, fajtakiválasztás
A fejes káposzta fajtáit a különböző fajtabélyegek alapján csoportosíthatjuk és mérlegelhetjük termesztési és
fogyasztási értékeiket.
Alaktanilag a következő fontos fajtabélyegek érdemelnek említést:
– a növekedés erőssége, amely egyrészt a növény magasságát mutatja, másrészt vízszintes kiterjedését. A
fajtákat 40 cm-es magasságig alacsony növésűnek, 60 cm fölött magasnak mondjuk. Kis növényméretről
beszélünk 1600 cm 2 tenyészterületigény alatt, nagy növekedésű 2500 cm 2 -től fölfelé;
– a levelek száma, nagysága, alakja, állása, erezete, széle, éle és színe lehetnek fajtabélyegek. A fajta értékét
befolyásoló mutató a fejet alkotó, illetve a külső levelek aránya (darabszám és tömeg).
A csipkés, fodros, színes levelű káposzták némelyikét dísznövényként tartjuk számon, kertekben, de néha még
szobai cserepes dísznövényként is láthatók.
A levelek alapszíne zöld vagy kék, amelyet a különböző vastagságú viaszréteg más és más árnyalatúvá tehet. A
Szentesi korai fajta hamvaszöld színétől a régi Braunschweigi ezüstös zöld levélzetén át a Csurgói sokszor
kékes árnyalatú levele és a vöröskáposzta-fajták kékes, lilás színárnyalatáig nagy színgazdagság tapasztalható.
A korai fajták fejének színe rendszerint megegyezik a külső levelek színével, ezeknek a fajtáknak a belső levelei
is gyakran zöldesfehérek. A középhosszú és hosszú tenyészidejű fajták fejszíne már többé-kevésbé világosabb a
külső leveleknél, fehéreszöld vagy sárgászöld lehet.
A fej alakja, nagysága, színe, tömöttsége a fejes káposzta legfontosabb tulajdonságai.
A fej alakja lehet gömbölyű, lapított, csúcsos és kiszélesedő. Minden tekintetben a gömbölyű fejforma a
legkívánatosabb.
A fej nagyságát tömege határozza meg. A hajtató és a korai szabadföldi fajták 0,5–1,5 kg-os fejeket képeznek, a
középhosszú tenyészidejű, valamint a téli tárolásra alkalmas fajták átlagos fejtömege 1,5–3 kg, a savanyításra és
más tartósítási célra előállított hosszú tenyészidejű fajtáké pedig 3–5 kg, de sokszor még ennél is nagyobb lehet
(4–6 kg).
A káposztafej tömöttsége, keménysége a termés piaci értékét, savanyíthatóságát, eltarthatóságát egyaránt
befolyásoló tényező. A korai fajták feje a leglazább, a téli tárolásra alkalmasaké a legkeményebb.
443
Created by XMLmind XSL-FO Converter.