Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
A zöldségfélék jellemzőit figyelembe véve, betakarításuk több vonatkozásban különbözik a mezőgazdasági
növényekétől. Ezek a jellemzők – amelyek nehezítik a betakarítást – a következők:
a) gyorsan romlanak, használati értékük a szedés után rohamosan csökken;
b) szedés után az esetek többségében közvetlen felhasználásra kerülnek;
c) nem egyszerre érnek, így több növénynél a szedés ismétlődik;
d) sérülékenyek, ezért szedésük mindig nagyobb figyelmet igényel;
e) szedésük nehezen gépesíthető, ezért a legtöbb esetben még kézi erővel takarítják be őket;
f) az egyes fajok termése – a fogyasztási célnak megfelelően – különböző érettségi állapotban takarítható be.
Ahhoz, hogy a termény megfelelő minőségben kerüljön a felhasználóhoz, a betakarítás során mindezeket
figyelembe kell venni. A felhasználókkal szorosan együtt kell működni, hiszen a nagyobb felhasználók
(kereskedelem, feldolgozó ipar), valamint a termesztők munkájának eredményessége is a leggyakrabban ettől
függ.
8.1. Szedés, aratás
A szedés, aratás a felhasználásra alkalmas növényi részek (termények) talajból való kiemelése, vagy a föld
feletti hajtásokról való leválasztása.
Aratásról beszélünk, ha a betakarítást egyszerre, egy menetben akkor végezzük, amikor már nemcsak a
termések, hanem a növény is éretté válik. Ezért az aratás a vetőmagtermesztésben használt fogalom.
A szedés más, ebben az esetben a növény még nem, csak a fogyasztható része érett. Ebből következik, hogy a
szedés ismétlődő, sok zöldségnövénynél többször is meg kell ismételni.
8.1.1. AZ ÉRETTSÉG FOGALMA
A zöldségféléket – éppen úgy, mint más növényeket – érett állapotban takarítjuk be, csak ezeknél az érettség
más más fejlettségi állapotot jelent. E növényeknél tehát biológiai és gazdasági (felhasználási) érettségi
állapotról beszélünk.
Egy termés biológiailag akkor érett, ha a benne található magvak már továbbszaporításra alkalmasak. Ilyen
érettségi állapotban takarítjuk be a vetőmagot termő növényeket, a paradicsomot, a dinnyéket, a paradicsom
alakú és fűszerpaprikát, valamint a sütőtököt. Vetőmagot termő növények érettségét a szár elszáradása is jelzi, a
többinél nem.
A gazdasági (felhasználási) érettséget a felhasználási cél határozza meg. Ebben az esetben a termény akkor
szedhető, ha fogyasztásra kerülő része elérte a felhasználási méretet. E méret lehet fajtára jellemző, de annál
kisebb is. Egy-egy növényfaj termése tehát a felhasználástól függően különböző érettségi állapotban is
betakarítható. Az uborka például szedhető 3–6 cm, 6–9 cm vagy ennél nagyobb mérettel, de biológiailag éretten
is betakarítható. Ugyanígy a vöröshagymát szedhetjük zöld- vagy főzőhagymaként, étkezési hagymaként és
biológiai éretten is betakaríthatjuk (vetőmagtermesztés).
8.1.2. A BETAKARÍTÁS IDEJÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK
A betakarítás időpontja függ:
– a termény felhasználási helyétől, a szállítási távolságtól,
– a felhasználási céltól és
– az időjárástól.
• A felhasználási hely távolsága csak néhány növénynél meghatározó tényező. Ilyen a paradicsom, amelyet 1–2
napos szállításhoz 80%-os, 3–4 napos útra pedig 70%-os érettségi állapotban szedünk. A termés az első esetben
152
Created by XMLmind XSL-FO Converter.