03.05.2015 Views

Általános ismeretek

Általános ismeretek

Általános ismeretek

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Kabakosok<br />

Az utóbbi években jelentősen nő a kozmetikai ipar érdeklődése is az uborka iránt. Különböző bőrápoló és<br />

regeneráló kozmetikumok készülnek az uborkaléből. Ezek fő hatóanyagai az antibiotikus hatású lizozim enzim,<br />

továbbá a H-, A-, E-, F-vitaminok és egyféle B-vitamin, a panthenol.<br />

3.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai<br />

3.2.1. RENDSZERTANA<br />

Az uborka (Cucumis sativus) a Cucurbitaceae családhoz tartozik.<br />

Valamennyi termesztett Cucurbitacea növény közül a legkevesebb kromoszómaszámú. Jelenleg 60 génje ismert<br />

a genetikus és nemesítő szakemberek előtt.<br />

Kelet-Indiában a C. sativus ssp. agrestis (var. hardwickii) él vadon. Több neves botanikus tagadja, hogy a ma<br />

termesztett uborka vadon előfordulna. A kultúrfajtákat a különböző terméshéjfelszínű alfajokból, illetve<br />

változatokból (így például: convar. rigidus, illetve provar. tuberculatus – azaz bibircses, kelet-ázsiai származású<br />

– vagy a provar. vulgatus – kelet-ázsiai és a provar. testudaceus – indiai származású, bordázott felületű<br />

terméstípus) származtatják. A rendszertani rokonság gyakorlati kiaknázását jelenti a hajtató fajták Cucurbita<br />

ficifolia vagy újabban Echinocystis lobata alanyokra oltása.<br />

3.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE<br />

A Cucumis és rokon fajai esőben bővelkedő, laza humuszos talajú trópusi területekről származó, heverő vagy<br />

kacsokkal kapaszkodó indájú, nagy és puha levelű növények.<br />

A csíranövény két jól fejlett, sima epidermiszű, lekerekített végű sziklevéllel, optimális fényviszonyok között<br />

3–5 cm hosszú szik alatti szárral (hipokotil) és hosszú, finom szálú, de gyér gyökérrel jellemezhető. A<br />

szikleveles állapot a növényegyed további fejlődése szempontjából kritikus időszak. Ha ekkor nem kap elég<br />

fényt, ha a maghéj rászorul a sziklevélre (laza takarású és keléskor kiszáradó magvetés), az érintett<br />

csíranövényekből sohasem fejlődik erőteljes, normális növény. A cucurbitacin nagy mennyiségben van jelen a<br />

sziklevelekben. A keserűanyag-mentes sziklevelű növények genetikailag keseredésmentesek. Ez szolgál a<br />

nemesítéskori szelekció biztos alapjául.<br />

Az uborka-csíranövények csak kelésük után néhány napon belül viselik el az átültetést, illetve a tűzdelést.<br />

Később a bolygatást nagyon megsínylik, vagy ki sem heverik.<br />

Gyökér. Az uborka gyökérzete nagy kiterjedésű, vékony szálú, nagyon sérülékeny. A gyökérzet 80–90%-a a<br />

talaj felső 5–20 cm vastagságú rétegében helyezkedik el, mert rendkívül levegőigényes. Mindezek szem előtt<br />

tartása fontos szempontja a sikeres termesztésnek.<br />

Szár. Az „indának” nevezett szár négyszögletes keresztmetszetű, serteszőrös, 1–3 m hosszúságú lehet, a<br />

fajtatípustól függően. A kúszó hajtás a szárcsomókon megjelenő kacsokkal erősen kapaszkodik. A determinált<br />

fajták hajtása virágban végződik a 10–14. nódusz magasságában. Az erőteljes hajtásfejlődés a hajtató<br />

salátauborkák és a támrendszeres termesztésre előállított berakóuborka-típusok egyik nagyon fontos<br />

jellemvonása.<br />

Levél. Az uborkalevelek többnyire tenyeresen karéjosak, a hajtató- és a salátatípusoké nagy kiterjedésű, puha<br />

szövetű, egyes szabadföldi berakótípusoké viszont mintegy 12×15 cm méretű, keményebb és vastagabb szövetű.<br />

A szárcsomókhoz hosszú nyélen illeszkednek, serteszőrösek. Az uborka levélzetét a vízpazarló növények<br />

tipikus példájaként szokták emlegetni.<br />

Virág. Az uborka rokonsági köréhez hasonlóan váltivarú egylaki faj. A virágok egyesével vagy csoportosan a<br />

levélhónaljakban fejlődnek. A rovarokat csalogató sziromlevelek élénksárgák, a virágok reggeli<br />

nektárkiválasztása jelentős, és kellemes illatot áraszt. Hímnős – ún. hermafrodita – virágtípusú nemesítési<br />

vonalak léteznek, a gyakorlati termesztés azonban ilyenekkel nem találkozik. A gyakorlati termesztő<br />

szempontjából is nagy jelentőségű azonban a három fő virágzási típus, ezeket a 94. ábra szemlélteti. A lényegi<br />

különbséget a hím- és nővirágok egymáshoz viszonyított aránya és a hajtáson való elhelyezkedésük rendje<br />

jelenti a következők szerint:<br />

a) Monoikus virágzású fajtatípus: az alsó 14–18 nóduszon csak hímvirágok fejlődnek, majd ezt követően egyre<br />

több nővirág jelenik meg a főhajtás további fejlődése folyamán (kevert virágzású szakasz). A hónaljhajtásokon<br />

293<br />

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!