Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
A hajtatott karfiolt 10 cm-es rózsaátmérőtől (a II. osztályút 6 cm-től) szedhetjük, s tisztítva csomagoljuk. A
visszavágott levelek itt legfeljebb 1 cm-rel nyúlhatnak a rózsa szintje fölé.
Várható termés 1,5–3,5 kg/m 2 .
5.6. Ökonómia
A karfioltermesztés az elmúlt 20 évben nagymértékben visszaszorult, s ez nemcsak a szabadföldi, hanem a
hajtatott árura is vonatkozik. 10–12 éve nincs exportunk. Az okokat vizsgálva szabadföldön a betakarítás
gépesíthetetlenségét, az éghajlati adottságainkból adódó minőségi, illetve az őszi beérési kockázatot kell
elsősorban megemlíteni.
Az elmúlt 20 évben a területegységre jutó költség – főleg az ipari eredetű anyagok árának emelkedése miatt –
ötszörösére nőtt, az árbevétel növekedése viszont csak 3–3,5-szöröse lett. A jövedelem csökkenése ellenére a
karfioltermesztés még ma is jövedelmezőbb több más zöldségfajénál (például paprika, paradicsom).
A karfioltermesztés jövedelmezőségének fokozásában nagy lehetőséget kínál a váz nélküli fóliás és a nyári
termesztés, ez utóbbiban különösen fontos szerep jut a meleget is tűrő fajtáknak.
A karfioltermesztésben is fontos szerep hárul a háztáji és kisgazdaságokra, ahol rugalmasabban használhatók fel
a kedvező ökológiai körülmények és a kézi munkaerő, s talán a nagyüzemek egyszerre jelentkező őszi
árudömpingjével szemben is előnyben vannak a változatosabb formák és időszakok kihasználásával.
5.7. Magtermesztés
A karfiol egyéves növény, tehát virágzatát – a legtöbb káposztafélével ellentétben – az első évben hozza.
Hazánk éghajlata nem kedvez a karfiol magtermesztésének, ezért nálunk csak – nagyon kis területen – a hazai
fajták magját állítjuk elő.
A magtermesztés sikerét az határozza meg döntően, hogy a virágzás idejét sikerül-e a 17–18 °C-nál nem
melegebb hőmérsékletű hónapokra előrehozni, és megteremthető-e a kellően nagy páratartalmú levegő.
• A dugványnevelő szakasz a korai, lehetőleg tápkockás palántaneveléssel kezdődik, s március második
felében ültetjük a növényeket, 1000 m-es izolációs távolság betartásával. Jó hatású ilyenkor a foszfortartalmú
indítótrágya.
Tenyészterület 50–70×25–50 cm, művelőutas elrendezésben. A növényeket úgy kezeljük, hogy 6–10 cm-nél
nagyobb rózsát ne neveljenek, mert különben nehezen törnek elő a magszárak, s a virágzat elrothad. A kis
rózsaképzés céljából a növényt mesterségesen öregítjük, részben vízelvonással (csak 50–60% talaj-VK-nál
öntözünk), részben a nitrogénadagok csökkentésével s gyakori talajporhanyítással.
A szelekcióra a rózsaképzés után kerülhet sor, ilyenkor a korán barnuló, túlságosan ritka, kicsi, laza, leveles,
szőrös, rothadó rózsájú, eltérő lombú egyedeket távolítjuk el.
• A magtermő szakasz legfigyelemreméltóbb ápolási munkája a vízellátás, mert a rothadás megakadályozása
ritkán, a páratartalom növelésére sűrűn kellene öntöznünk. Ezért a bimbózódásig a területet szárazabban tartjuk,
majd 5–20 mm-es vízadagokkal – lehetőleg csak az esti vagy a reggeli órákban, hogy a beporzó rovarokat ne
akadályozzuk – a talaj felszínét nyirkosítjuk.
Az utolsó öntözésre a becősödés befejezésekor kerüljön sor, ekkor 30–40 mm vizet adunk.
El kell érni, hogy lehetőleg még májusban virágozzék, virágzás előtt még egy szelekciót végzünk. A rothadás
megelőzésére a rózsát megkurtítjuk például úgy, hogy csak a felső 4–5 cm átmérőjű részt hagyjuk meg. A
megmaradó rész még így is bőséges virágszárat képez, hiszen egy rózsából potenciálisan 100–130 ezer virág
képződhetne. Önszabályozás következtében azonban legfeljebb csak 1%-a marad meg. A fej középső része
elpusztul, besüllyed.
A karfiol becői szakaszosan érnek be, július közepétől 1–1,5 hónapon keresztül vágható. A levágott szárrészeket
néhány napos szárítás után csépeljük, majd a magot 1–2 napig napos helyen, majd padláson 12%-os
víztartalomig tovább szárítjuk.
478
Created by XMLmind XSL-FO Converter.