Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
7.2.3. A NÖVÉNYEK RÖGZÍTÉSE
A zöldségnövények nagy részét rögzítés nélkül termesztjük. A termés mennyiségének és a hozamoknak a
növelése azonban egyes növények esetében indokolja technológiájuk korszerűsítését, pontosabban támrendszer
melletti nevelésüket. Ma már támrendszer mellett hajtatjuk az uborkát, a paradicsomot, a sárgadinnyét és
újabban a paprikát is. Ezenkívül terjed a támrendszer használata az uborka és a paradicsom szabadföldi
termesztésében is. Az utóbbi esetekben azonban házikerti, illetve háztáji módszer. Vannak olyan növények is,
amelyek neveléséhez nélkülözhetetlen a támrendszer. Ilyen pl. a karósbab.
A módszer előnye, hogy növekszik a termőfelület, ezáltal nő a termésmennyiség és javul a minőség is.
Ezenkívül könnyíti az ápolási munkákat és a szedést (pl. nő a szedési teljesítmény).
Hátránya viszont, hogy kézi munkán alapszik, és a támrendszer növeli a költségeket, de mindez az előbb
említett előnyök következtében megtérül. Ebből következik, hogy minden olyan területen alkalmazni kell, ahol
nagy hozamot kívánunk elérni. A házikertekben pl. az említett növényeken kívül még a zöldborsó támrendszer
melletti termesztése is célszerű.
A támrendszer váza készülhet fából, vasbetonból és vasból. Erre kerülnek a műanyag, a kender- és a fémhuzal
hálók, amelyekhez műanyag vagy kenderspárgával rögzítik a növényeket. A spárga alsó vége rögzíthető a
növényekhez (paradicsom, paprika) és a talajhoz. Sekélyen gyökerező növényeknél (sárgadinnye, uborka) az
utóbbit célszerű alkalmazni.
A házikertekben az említetteken kívül karókat, lécrudakat és drótfonatot is lehet használni.
Ősi növényrögzítési mód még a földelés is. A dinnye szabadföldi termesztésekor használatos, ahol az indákat
egy-egy kapa föld védi a szélkártételtől.
7.2.4. HALVÁNYÍTÁS
Vannak olyan zöldségnövények, amelyeknek fogyasztható része közvetlenül a napfényen fejlődve keseredik,
élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a spárga, a cikóriasaláta, a karfiol.
Ezeket halványítással termesztjük. Vannak olyan növények is, melyeknek a fogyasztható részét halványítással
növelni lehet. Ilyen pl. a póréhagyma és a halványító zeller.
A művelet a levelek összekötözésével, betörésével, valamint földdel, illetve fóliával való takarással végezhető.
A levelek összekötözése és betörése a hagyományos karfiolfajták termesztésében alkalmazott eljárás. Az újabb –
nagyobb és zártabb – lombú fajtáknál nincs szükség ezekre a módszerekre.
Földtakarással halványítják az egyes spárgafajtákat, a cikóriasalátát, a póréhagymát és a haványító zellert. A
spárgának 25–30 cm magas bakhátat készítenek, és akkor szedik a termést, amikor a spárgasípok (hajtások)
emelgetni kezdik a bakhátat.
A cikóriasaláta hagyományos ápolási munkája volt a földdel való takarás. A beültetett gyökerekre 25 cm vastag
talajréteg került, és akkor szedték a levélrozettákat, amikor azok kezdtek a felszínre törni.
Ma már erre a célra fekete fóliát használnak. Ez jobb és egyszerűbb módszer.
A póréhagyma és a halványító zeller földdel való takarása nem teljes. Ezeket a növényeket csak töltögetik. A
töltögetésnek a fogyasztható rész (hagyma, gumó) növelése a célja.
A sokféle ápolási munka jelentősen növeli a költségeket, ezért arra kell törekedni, hogy számukat csökkentsük
vagy korszerűbben és olcsóbban végezzük azokat.
8. Betakarítás
A betakarítás a termesztési folyamat befejező része. A termény ezután válik áruvá, és közvetlenül vagy
közvetítéssel a felhasználóhoz kerül. Összetett fogalom, amely magában foglalja a szedést és az aratást,
valamint a termények értékesítésre való előkészítését.
151
Created by XMLmind XSL-FO Converter.