Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
3.9. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
3.9.1. RENDSZERTANA, NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
A pasztinák (Pastinaca sativa) az ernyősvirágúak családjába (Apiaceae, korábban Umbelliferae) tartozó,
kétéves, lágy szárú növény.
Gyökér. Az első évben fejleszti ki fogyasztásra kerülő, csak ritkán elágazó, erőteljes, húsos karógyökerét,
amelynek felülete sárgásbarna vagy sárga, sötétebb színű gyűrődésekkel. A főgyökér 60–90 cm mélyen hatol a
talajba. A gyökér belső része húsos, fehér színű, kellemes, édeskés ízű és sok aromaanyagot tartalmaz.
Levél. A tőlevelek nagyok, a zelleréihez hasonlóak, páratlanul szárnyaltak, fogazottak, nyelük azonban
vastagabb, lemezük fénytelen. A levélkék fonáka enyhén szőrős. Levelei bőrkiütést okozó hangyasavat
tartalmaznak.
Szár. A második évben kifejlesztett virágszár fajtától függően 30–150 cm magas, szögletesen barázdált, fűzöld
színű. A virágszáron lévő levelekhez hasonlóak.
Virágzata összetett ernyő. A virágok szerkezete a sárgarépa virágaiéval megegyező. A csészelevelek gyakran
hiányoznak, a sziromlevelek lekerekítettek, befelé állók, sárga színűek.
Termése 5–8 cm hosszú, 4–6 mm széles, 0,5–0,6 mm vastag, ikerkaszat, amelyben két darab, erősen lapított
mag található.
A magvak körül az azokat burkoló héj oldalszárnyszerűen szétlapul, és az érés folyamán hártyaszerűvé válik.
Ez a gépi vetést nagyon megnehezíti. A magvak csak előzetes dörzsölés, koptatás után vethetők egyenletesen.
A magvak rosszul csíráznak, csírázóképességüket csak egy, legfeljebb két évig tartják meg, ezermagtömegük 3–
5 g.
3.9.2. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Termesztésére hazánk egész területe alkalmas, tenyészideje alatt klimatikus igényei kielégíthetők
Hőigény. A pasztinákot a szakirodalom, egyértelműen hidegtűrő növénynek írja le. BALÁZS és FILIUS (1973)
szerint egyike a hideget legjobban bíró zöldségnövényeknek, lombja mínusz 2, mínusz 3 °C-ot is kibír. HÁJAS
(1976) adatai szerint a magvak csírázására 20–25 °C az optimális. BORISZOVA és munkatársai (1979)
ugyancsak hidegtűrését hangsúlyozzák, és megjegyzik, hogy a magvak már 3–4 °C hőmérsékleten csírázásnak
indulnak. BURENIN (1980) adatai arra utalnak, hogy a csírázás már 2–3 °C-on megkezdődik és a fiaital
növények mínusz 5 °C-ot, a kifejlettek pedig mínusz 8 °C-ot is kibírnak, bár a növekedéshez, fejlődéshez a 15–
20 °C az ideális hőmérséklet. YAMAGUCHI (1983) a 16–18 °C hőmérsékletet igénylő, 10–24 °C között csírázó
növények csoportjába sorolja, és megjegyzi, hogy 10 °C alatti hőmérsékleten már az első évben magszárat
fejleszt. Arra is utal, hogy a hideget a sárgarépánál jobban bírja, de túlságosan hideg körülmények között a
gyökerek íze édesebb lesz.
Fényigényével kapcsolatban kevés adat található. BALÁZS és FILIUS (1973) arra utalnak, hogy az körülbelül a
sárgarépáéval megegyező, és a gyenge árnyékot is elviseli.
Vízigénye nagy, különösen sok nedvességre van szüksége a csírázáskor. Fejlődéséhez több vizet igényel, mint a
sárgarépa és a petrezselyem (HÁJAS, 1976). BALÁZS és FILIUS (1973) szerint jó vízfelvevő, a vizet
gazdaságosan felhasználó növény.
Tápanyagigényes. Átlagosnak tekinthető 20 t/ha terméssel körülbelül 120 kg nitrogén, 75 kg foszfor, 250 kg
kálium tiszta hatóanyagot és 150 kg kalciumot (meszet) von ki a talajból (BALÁZS és FILIUS, 1973). HÁJAS
(1976) adatai szerint a frissen szedett légszáraz gyökér 0,54% nitrogént, 0,19% foszfor-pentoxidot, 0,54%
kálium-oxidot tartalmaz.
117. ábra - Pasztinákgyökér (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)
398
Created by XMLmind XSL-FO Converter.