Általános ismeretek

Fészkesvirágúak
mg
6.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
6.2.1. RENDSZERTANA
Az articsóka (Cynara scolymus) a fészkesvirágúak (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény. Az erőteljes
terméscsökkenés miatt nem érdemes a termesztésben 3–4 évnél tovább meghagyni. Angol neve gömbölyű,
illetve kerek articsóka (Globe Artichoke). Nem szabad összetéveszteni a jeruzsálemi articsókával (Jerusalem
Artichoke), amely viszont a csicsóka (Helianthus tuberosus) angol neve.
6.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
Az articsóka az első évben gyökeret és levélrozettát, majd a második évtől virágszárat is fejleszt.
Gyökér. Erőteljes karógyökere 150–180 cm mélységet is elér, oldalgyökérzete ritka, de a talajban több méterre
is lehatoló.
Hajtásrendszer. A növény 120–150 cm magasra nő, a főhajtás mellett oldalhajtások is kifejlődnek.
Virágkezdemények mind a fő-, mind az oldalhajtások csúcsán megjelennek. A levelek nagyok, 80–110 cm
hosszúak. A levélkék mind a felszínükön, mind a fonákukon szőrözöttek, világos zöldesszürke színűek, hegyük
tüskében végződik.
Virág. A virágkezdemények erőteljes növekedésűek. A virágok kékek, illetve liláskékek, július–augusztusban
nyílnak. A kinyílt virág durva szövetű, rostos, fogyasztásra már alkalmatlan.
A magvak 6–7 mm hosszúak, 4–5 mm szélesek és körülbelül 2 mm vastagok, csírázóképességüket 4–6 évig
megtartják. Ezermagtömegük 30–50 g.
6.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigény. Az articsóka hidegtűrő, de a fagyra érzékeny növény (különösen, ha az a virágzás körüli időszakban
éri). A magas hőmérsékletet nem viseli el.
A nagy meleget – különösen, ha az szárazsággal is párosul – nem bírja. Ilyen körülmények között tenyészideje
lerövidül, virágkezdeményei pedig rágósak lesznek.
YAMAGUCHI (1983) a 13–18 °C hőmérsékletet már nem bíró növények csoportjába sorolta (a zellerrel, a fejes
salátával és a sárgarépával együtt).
BALÁZS és FILIUS (1973) arra utaltak, hogy 18–20 °C-on jól fejlődik, de az ennél nagyobb meleget is bírja.
THOMPSON és KELLY (1957) szerint 0 °C-nál jóval alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel, ha az nem
vegetációban éri. A tenyészidőszak alatt azonban 0 °C alatti hőmérsékleten többé-kevésbé károsodik, illetve
elpusztul.
BORISZOVA és munkatársainak (1979) adatai szerint a mínusz 2–3 °C hőmérséklet még vegetációban sem
károsítja jelentősebb mértékben.
Fényigénye pontosan nem tisztázott, a megfigyelések szerint körülményeink között a tenyészideje alatti
természetes megvilágítás igényeit kielégíti.
Vízigénye nagy, mélyre hatoló gyökérzete ellenére rendszeres öntözést igényel. Az Amerikai Egyesült
Államokban tenyészideje alatt általában 3–5 alkalommal öntözik.
Tápanyagigényével kapcsolatban kevés adat található a szakirodalomban. BALÁZS és FILIUS (1973) szerint
erősen tápanyagigényes növény. THOMPSON és KELLY (1957) nagy nitrogénigényét hangsúlyozzák,
megjegyezve, hogy annak kijuttatására közvetlenül a szedések megkezdése előtt van szükség.
119. ábra - Articsókanövény (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)
432
Created by XMLmind XSL-FO Converter.