Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
A fénygörbe legfontosabb pontja az, amelytől kezdve emelkedésének mértéke kisebb lesz. Azt a sugárzási
intenzitást, amelynél ez bekövetkezik, alkalmazkodási intenzitásnak nevezzük, ami az illető faj
fénykedvelésének jellemzője. Ennek értéke sok zöldségfajnál 50–100 W/m 2 FAR intenzitásnak felel meg, ami
kb. 10 000–20 000 lux megvilágítottsággal egyenértékű. A fotoszintézis még e fölött is fokozódik, erősebb
fényben nagyobb lesz az anyagfelhalmozás, de annak mértéke már nem áll az előzőhöz hasonló arányban az
energiabefektetéssel, amit főként pótvilágítás esetén hasznos figyelembe venni.
A fotoszintézis általános fénygörbéjéhez hasonlót mutat a 12. ábra, amelyen a paradicsom összes friss
tömegének és terméstömegének alakulását szemlélteti a megvilágítottság függvényében, mutatva, hogy 20 000
lux megvilágítottság (kb. 200 W/m 2 fényintenzitás) fölött már alig növekszik a tömeggyarapodás mértéke. Az is
megállapítható, hogy a fényintenzitás növelésekor csökken annak hatékonysága. A megvilágítás erősségének
megkétszerezése – 14–28 klux között – csak mintegy 10%-kal növelte a tömeggyarapodást.
12. ábra - A megvilágítás intenzitásának hatása a paradicsom tömeggyarapodására
(GEISSLER nyomán 1981)
31
Created by XMLmind XSL-FO Converter.