Általános ismeretek

Kabakosok
Az uborka egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényeknek. Indiában, amelyet az uborka őshazájának is
tartunk, mintegy 3000 évre vezethető vissza e növény termesztése. I. e. 500–300 évvel már Európában is
meghonosodott. A görögök és a rómaiak kertjeiben egyéb kabakos növények mellett az uborka is jelen volt, sőt
hajtatásával is foglalkoztak (SOMOS, 1983). Magyarországra a 13. században került, LIPPAY (1664) Posoni
kert c. könyvében az uborkát mint jól ismert zöldségnövényt írja le.
Ez ősidőktől lepergő évszázadokban az uborka nem veszített táplálkozási és gazdasági jelentőségéből, ma is
világszerte az egyik legfontosabb konzervipari és frissen fogyasztott zöldség.
3.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Az uborka vetésterülete napjainkban Európában 200 ezer, Észak-Amerikában 80 ezer, Ázsiában 300 ezer hektár
körül mozog. A legnagyobb vetésterülettel rendelkező országok Kína (190 ezer hektár), az USA (70 ezer
hektár). Jelentéktelen Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika termesztése.
Hazánkban az uborkavetés az 1966–1968-as években 10 ezer hektárt elérő vagy megközelítő területről az 1984–
1986 közötti évekre fokozatosan 3000 ha-ra csökkent. Eközben alapvetően átrendeződött a termesztés, és a
(berakóuborka-) terméshozamok fokozatosan 6–7 t/ha-ról 10–20 t/ha közé emelkedtek.
A hazai uborkatermesztést jellemző adatok is elsősorban a berakóuborkára vonatkozóan tekinthetők pontosnak.
Az FM (ZSITVAY, 1986) és a konzervipari vállalatok (TOMA, 1986) adatai szerint a tartósítóipar mintegy 50
ezer tonna berakóuborkát vásárol fel. A bolti és a piaci hálózatban 23–25 ezer tonnára tehető zöldáru kerül a
lakossághoz. Nyugat-Európába irányuló zöldexportunk az 1980-as években 6000–8000 t körül változott, a
kereslettől függően.
A mintegy 80 ezer tonna berakóuborka 40%-át belföldön használják fel. A további 60% elsősorban konzervipari
készítmények formájában fontos exportcikk. A magyar konzerviparnak tradicionálisan jók a pozíciói az uborka
alapanyagú savanyúságok világpiacán.
Salátauborka-termesztésünk kevéssé szervezett volumenét és területi elhelyezkedését közgazdasági feltételek
szabályozzák. Üvegházi hajtatás évenként 12–14 ha, fóliasátrakban 600–800 ha területen folyik. A megtermelt
termés 80–100 ezer tonna. A téli, kora tavaszi időszakban előforduló kielégítetlen keresletet román és bolgár,
valamint spanyol és holland importtal enyhíti a kereskedelem.
A május, június hónapokban jelentkező terméstöbbletet igyekszünk exportálni. Salátauborka-exportunk azonban
nem kifizetődő. A hűtőipar a salátauborka-termés alig 1%-át tartósítja.
Az utóbbi másfél évtizedben nagy változások mentek végbe a termesztés, elsősorban a berakóuborka-termesztés
területi elhelyezkedésében. A Duna–Tisza közi termőtájról a berakóuborka szinte eltűnt, és a kedvezőbb
termesztési adottságú Győr-Sopron, Somogy, valamint Szabolcs-Szatmár megyékben alakult ki erősen tagolt, de
összességében nagy és intenzív művelésű vetésterület. Somogy és Győr-Sopron megyében egyre nagyobb teret
hódít a támrendszeres termesztés. Ez esetben a termesztési feltételek optimális kielégítésére törekszenek. Az
igen nagy kézimunkaerő-ráfordítást a háztáji, családi művelés adja. Mindezeknek megfelelően a hozamok
gyakran elérik, sőt meghaladják a 6–8 kg/m 2 méretes berakóuborkát. A támrendszeres művelés hozamát és
áruminőségét tekintve ez a berakóuborka-termesztés nemzetközi élvonalát képviseli hazánkban.
3.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Egész évben fogyasztjuk. Tavasszal és nyáron salátaként, a nyári főszezonban nagyon kedvelt a kovászos
uborka. A késő őszi és téli időszakban pedig az ecetes uborka az egyik legfontosabb, legnagyobb mennyiségben
fogyasztott savanyúság. Számos külföldi országban nagy mennyiségben fogyasztják a különféle vegyes
zöldségsaláták fontos komponenseként, sőt helyenként levest és főzeléket is készítenek belőle.
Az uborka tápértéke nem jelentős. Étrendi hatása azonban nagyon kedvező. Nagy káliumtartalma folytán
előmozdítja a veseműködést. C-vitamin-tartalma nem nagy, étkezésünkben mégis jelentős, mert gyakorta
fogyasztjuk. Egyes uborkafajták jellegzetes kémiai alkotóeleme egy nagyon keserű glükozid, a cucurbitacin,
amely a növény sziklevelében és a termés kocsány felőli végében képződik nagy mennyiségben, különösen a
növény számára kedvezőtlen feltételek hatására. A cucurbitacinképződést egy domináns gén szabályozza. A
recesszív allél keseredésmentes. E genetikailag keseredésmentes növények semmilyen termesztési körülmények
között nem válnak keserűvé. Az újabban nemesített, korszerű fajták genetikailag keseredésmentesek.
292
Created by XMLmind XSL-FO Converter.