Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
zöldségfajokat pedig az istállótrágyázást követő második, harmadik évben termesztik a területen. A
zöldségnövények előveteményéül általában a korán lekerülő és jó talajművelési feltételeket teremtő búza
szolgál.
Az öntözött kombinált vetésforgónak a vízigényes étkezési paprika, a zöldbab, az uborka és a magról vetett
vöröshagyma is gyakori növényévé válik.
4.3.4. KOMBINÁLT ZÖLDSÉGMAGTERMESZTŐ VETÉSFORGÓ
A zöldségmagtermesztő üzemekben a magtermő növények aránya 10–30% között mozog.
A magtermesztő vetésforgók összeállításakor a legfontosabb feladat az idegenbeporzó növények termesztéséhez
szükséges térbeli izoláció (500–1000 m) megteremtése. A szakaszok elhelyezésekor a fajta mechanikai
keveredése és a maggal terjedő kórokozók terjedésének megakadályozása is elsődleges cél. Emiatt a kétéves
zöldségfajok esetében a dugvány- és magtermő növényeket sem szabad egy szakaszon belül elhelyezni.
A növényi sorrend meghatározásának alapelve, hogy a magtermő növények a legjobb termőképességet adó és a
talajt gyommentesen hátrahagyó elővetemények után kerüljenek. A tápanyag-visszapótlásra és az öntözésre
vonatkozóan a kombinált zöldséges vetésforgónál leírt ismeretek itt is alkalmazhatók.
4.3.5. A ZÖLDSÉGHAJTATÁS (ÉS A PALÁNTANEVELÉS) VETÉSFORGÓI
A hajtatási vetésforgókban a nagy beruházási költséggel épülő és a klímaszabályozás költségessége miatt drágán
üzemeltethető termesztőlétesítmények maximális kihasználását tűzzük célul.
A hajtatási vetésforgókban kevés növényfaj szerepel, mert a gazdaságosan hajtatható növények száma is kevés.
A hidegtűrő zöldségfajok közül a saláta, a karalábé és a retek, a melegigényes növényfajok közül pedig a
paprika, a paradicsom, az uborka hajtatása elterjedt. Egyes üzemekben a szabadföldi zöldségtermesztés számára
szaporítóanyagot előállító palántanevelés is helyet kap a hajtatási vetésforgóban.
A zöldséghajtató üzemekben a szakosított termelésre és a leggazdaságosabb termesztésre való törekvés a
termesztett növények számát tovább szűkíti, így a termesztés rendszere monokultúrás jellegűvé válik. A
monokultúrás jellegű termesztés kedvez a kórokozók és a kártevők elszaporodásának, ezért rendszeres
talajfertőtlenítésre van szükség.
Fedett területen valamennyi növényi élettényező mesterségesen szabályozható. A hőmérséklet és a fény
szabályozása azonban rendkívül költséges, ezért a hajtatási vetésforgók összeállításakor is alkalmazkodni kell a
természet adta feltételekhez. A fény- és melegigényes zöldségfajok hajtatását ezért a jobb feltételeket nyújtó
időszakra kell időzíteni.
Hajtatási vetésforgókban a növényváltási sorrendet meghatározó biológiai és agrotechnikai tényezők szerepe
túlnyomórészt kikapcsolódik, csupán az elővetemények lekerülési időpontjához való alkalmazkodás kap
nagyobb szerepet.
5. A zöldségnövények szaporítása
A szaporításról szóló fejezetben nemcsak a növények megsokszorozódásával kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk,
hanem minden olyan eljárást is, amelynek során a nyugalomban lévő generatív és vegetatív növényi részek
életfolyamatait indítjuk meg, vagy a növény egy-egy kis részét (sokszor csak néhány sejtjét) helyezzük „in
vitro” körülmények közé tárolás, továbbnevelés vagy gyors megsokszorozás céljából. A fejezet anyaga a
mesterségesen kialakított környezet technológiai és technikai feladatainak, feltételrendszerének tárgyalása is.
Szaporításnak nevezzük ezért gyűjtőnéven a termesztett növények életfolyamatának újrakezdésére irányuló
tevékenységét.
5.1. A zöldségtermesztésben használt szaporítási módok
csoportosítása
113
Created by XMLmind XSL-FO Converter.