Általános ismeretek

Hagymafélék
A dughagymáról ültetett vöröshagyma mérsékelten tápanyagigényes, a magról vetett hagyma azonban – a
fejesedés időszakában tapasztalható gyors ütemű tömeggyarapodás következtében – folyamatosan jó
tápanyagellátást igényel.
Túlzott nitrogénellátás hatására nagy lombot fejleszt, a hagymafej szárazanyag-tartalma csökken, a beérés
(visszahúzódás) kitolódik, a rosszul visszahúzódó nyakas hagymák aránya megnő, és a tárolhatóság romlik. A
bőséges káliumellátás viszont javítja a tárolhatóságot. A jó foszforellátás segíti a hagymaburoklevelek
képződését, a buroklevelek állóképessége a gépi betakarítás és szállítás mechanikai hatásaival szemben
növekszik.
1.3. Termesztett fajták, fajtakiválasztás
A hagymafajták gazdaságilag lényeges morfológiai fajtabélyegei közül a következők fontosak:
– a hagyma alakja gömbölyű, lapított és hengeres lehet. A gömbölyű fajták termesztése általános, egyéb alak a
salátaként fogyasztott fajtáknál fordul elő;
– a buroklevél színe bronzvörös, szalmasárga, lila és fehér lehet. A hazai fogyasztás a bronzvörös színt részesíti
előnyben. A fehér színű hagyma a konzervipar által használt gyöngyhagyma termesztésében általános;
– a hús színe általában sárgásfehér, ritkán fehér és lila lehet. A rózsaszín árnyalatot színhibának minősítik. A lila
színű hagymát salátahagymaként igényli a piac.
144. ábra - Makói (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)
A beltartalmi értékek közül lényeges:
– a hagyma szárazanyag-tartalma, amely 8–18% között mozog, és elsősorban fajtájától függő tulajdonság. A 8–
10%-os szárazanyag-tartalmú fajták csak rövid ideig (decemberig) tárolhatók. A szárítóipar számára 14–18%-os
szárazanyag-tartalmú fajták adnak megfelelő alapanyagot;
561
Created by XMLmind XSL-FO Converter.