Általános ismeretek

Étkezési kukorica
Gyökérrendszer. A kukoricának bojtos gyökérzete van, tehát az első ún. csíragyökér (embrionális) nem
erősebb a később fejlődő gyökereknél. A másodlagos gyökerek szakaszosan, a szár föld alatti nóduszaiból nőnek
ki. Előbb az epikotil gyökér, majd a koronagyökerek fejlődnek ki, megmaradva a növény élete végéig, táplálva
és rögzítve azt. A másodlagos gyökerek a termesztés körülményeitől függően (öntözés, tápanyagellátás,
tenyészterület, talajkötöttség) több méter mélyen is a talajba hatolhatnak, de többségükben a talaj felső, művelt
rétegében helyezkednek el.
A harmat- vagy léggyökerek a szár talajszint feletti nóduszaiból erednek és a növény táplálásában játszanak
szerepet.
Hajtásrendszerének tengelye a szár, amely mereven felálló, belül egész hosszában tömött, nóduszokkal
szártagokra osztott. A szár magassága és a szártagok száma fajtánként változó.
A szár alsó nóduszából törnek elő az oldal- vagy fattyúhajtások. A fattyúsodási hajlam fajtatulajdonság, de a
termesztés körülményei és az időjárás is befolyásolják. A nagyobb tenyészterület, a bőséges csapadék, a jó
táperőben lévő kötött talaj kedvez a fattyasodásnak.
Levél. A száron egymással átellenesen, egy síkban helyezkednek el a hüvelyből, lemezből és nyelvecskéből álló
levelek. A levélhüvely körülöleli a szárat, annak szilárdságát növeli. A levéllemez közepén fut a főér, vele
párhuzamosan két oldalt a mellékerek. A felső cső magasságig a levéllemez szélessége és hosszúsága nő, azután
pedig csökken. A kisebb méretű alsó levelek korán leszáradnak.
A termés mennyisége és a levélfelület nagysága többnyire arányos (DANIEL, 1978).
Virág. A kukorica hím- és nővirágai ugyanazon a növényen, de külön virágzatban és különböző helyen
helyezkednek el (egylaki, váltivarú). A hímvirágzat (címer) a hajtás csúcsán, a termős (torzsa-) virágzat a fővagy
mellékhajtás levélhónaljában fejlődik.
A hímvirágot a legfelső szárcsomó választja el a szártól. A címer megjelenése után 3–13 napra megindul a
virágzás, ami nagy melegben már 1–2 napra is bekövetkezhet. Fajtától és időjárástól függően a hímvirágzás
időtartama változó (5–10 nap) lehet (DANIEL, 1978).
Eső, szél csökkenti a virágporképződést, aminek következményeként hiányos lehet a megtermékenyülés.
A fő- vagy oldalhajtáson, rövid szártagú tengelyen helyezkedik el a csuhélevelekkel borított torzsavirágzat
(nővirág).
A cső alsó virágaiból kiinduló bibeszálak (bajusz) megjelenése jelzi a virágzás kezdetét. A cső hegyén lévő
virágok utoljára nyílnak, ezekből apróbb, gyengébb értékű szemek fejlődnek.
A megtermékenyült virág bibéje 1–2 nap alatt elszárad, ellenkező esetben 7–10 napig zöld marad.
A hímvirágnak a nővirágnál korábbi érése az idegen növény pollenjével való megtermékenyítést segíti elő
(DANIEL, 1978).
Termés. A kukorica a torzsavirágzaton (csövön) szemtermést fejleszt. A szemek kialakulása a
megtermékenyülés után kezdődik. A szemek érésében a gabonafélékhez hasonlóan tejes, viasz- és teljes érést
különböztetünk meg. Teljes érésben a szemek töppednek, ráncosodnak, mazsolaszerűek.
A szemek általában kisebbek, mint a takarmánykukoricáé. Ezermagtömegük a 300 g-ot ritkán haladja meg.
1.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigénye nagyobb a takarmánykukoricáénál. A magok keléséhez szükséges minimális hőmérséklet 10 °C felett
van. Optimális fejlődéséhez 22–25 °C szükséges. 35 °C feletti fejlődése már rendellenessé válik.
Igen érzékeny a tavaszi hűvös időjárásra. Ekkor levelei sárgulnak, növekedése lelassul vagy megáll. Fagyra
érzékeny.
Fényigényes növény. Fotoperiodizmusát tekintve rövidnappalos. A napi megvilágítás hosszúsága és a fény
minősége a szaporítószervek képződését, a növény fejlődését befolyásolja. 12 óránál rövidebb megvilágítás a
virágzást sietteti, a vegetatív fejlődést késlelteti.
586
Created by XMLmind XSL-FO Converter.