Általános ismeretek

Hagymafélék
b) a főleg házikertekben megtalálható változat (A. sativum convar. ophioscorodon) magszárat képez, és a
magszár végén borsó vagy búzaszem nagyságú léghagymákat fejleszt. Ez a változat a léghagymákról és az egy
vagy két körben elhelyezkedő gerezdekből egyaránt szaporítható. A léghagymákról első évben gerezd nélküli
hagymák fejlődnek.
Íze alapján fokhagymaként használják az ugyancsak házikertekben előforduló nyári hagymát (Allium
ampeloprasum L.), amely magszárat, gerezdeket és a hagymához rövid tarackkal csatlakozó 1–2 sarjat is
fejleszt. A sarjak nehezen csíráznak, ezért főként gerezdekből szaporítható.
2.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
Gyökér. Erőteljes bojtos gyökérzetet fejleszt.
Levelei laposak, keresztben átellenesek, két sorban rendezettek. A lemez bordázott, enyhén csónakos,
világosabb vagy középzöld színű. A levelek hüvelyszerű alapi részéből alakul ki a hagymagerezdeket körülfogó,
száraz külső héjazat.
A hagymát több gerezd együttesen alkotja, léghagymáról szaporítva vagy a gerezdek késői ültetése esetén
azonban gerezd nélküli (gömbölyű, magányos hagyma) is lehet. A gerezdek mérete változó, kívülről befelé
haladva általában egyre kisebbek. A gerezdek külső védőhéjazatból (sok esetben lilás árnyalatú), húsos
raktározólevélből és hajtáskezdeményből állnak.
A virágzati szárat fejlesztő változatokon a léghagymák között virágkezdemények is találhatók. Ezek azonban
elkorcsosultak, termékenyülésre képtelenek. A virágzatot fejletlen korban közös virágzati fellevél borítja.
A virágzati tőkocsányok kialakulását a fajtán túlmenően a környezeti körülmények (időjárás, téli tárolás) is
befolyásolják. Tavaszi ültetésű változatnál a későbbi magszárképzés teljesen megakadályozható, ha a
szaporítóanyagot télen +13 °C feletti hőmérsékleten tároljuk (SZALAY, 1965).
2.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigénye közepes, de a fejlődés szakaszaitól függően változó. A tenyészidő kezdetén jól tűri a hideget. Az őszi
változatok télállósága kifogástalan, a kora tavaszi kiültetésűek viszonylag alacsony hőmérsékleten is jól
fejlődnek.
A vegetáció középső szakaszában már több meleget kíván (18–20 °C), az érést megelőző időszakban pedig
magas, 25 °C körüli átlaghőmérséklet a kedvező számára.
Fényigénye. Hazai fényviszonyaink (nappalhosszúság, besugárzás) a hagymafejek kialakulása szempontjából
mind a tavasszal, mind az ősszel ültetett változatok számára megfelelőek.
Vízigényét különösen a kihajtás szakaszában fontos kielégíteni. Jól tűri a szárazságot, de az öntözést,
csapadékban szegény vidékeken, nagyobb terméshozammal hálálja meg. Külföldön a fokhagyma vízellátását
általában barázdás öntözéssel oldják meg, hazánkban azonban a természetes csapadékkal kénytelen beérni.
Tápanyagigénye átlagon felüli.
2.3. Termesztett fajták
Makói őszi (államilag minősített fajta). Levelei középzöld színűek. A növénymagasság 40–60 cm. A hagyma 5–
8 gerezdből áll. Átlagtömege 50–70 g. Héja szürkésfehér, többrétegű, jól záródó. Szeptemberi ültetés esetén a
következő év júniusának második felében szedhető.
Télállósága átlagon felüli, korán betakarítható.
Makói tavaszi (tájfajta). Alacsonyabb termetű, 30–50 cm magas, a lombfelülete előzőénél kisebb. Hagymáinak
átlagtömege 40–60 g. Fehérszürke buroklevelei 5–7 gerezdet fognak össze. Kora tavaszi (március) ültetés esetén
július elején takarítható be.
Különös előnye a rendkívül intenzív fűszerezőérték, valamint a kiváló tárolhatóság.
573
Created by XMLmind XSL-FO Converter.