Általános ismeretek

A zöldségfélék talajigénye
Az elmúlt három évtizedben, az üvegházakban és a fóliás létesítményekben az intenzív, monokultúrás jellegű
termesztés miatt egyre nagyobb területen jelentett gondot a kórokozók és kártevők fellépése, valamint a talajok
elsósodása okozta talajuntság. Ez néhol olyan méreteket öltött, hogy a hagyományos talajon való termesztés
lehetetlenné vált. A talajfertőtlenítés (gőzölés, vegyszerezés) megnövekedett költségeit a hajtatott zöldségfélék
stagnáló vagy csökkenő ára következtében a termesztők nem tudták átvállalni. Szükségessé vált új eljárások
kialakítása, amelyek a talajt kikapcsolják a termesztési folyamatból, megnövelik a termesztés biztonságát – még
ha ez nagyobb költségekkel jár is –, csökkentik az emberi szervezet számára veszélyes vegyszerek
felhasználását, esetleg lehetővé teszik a zöldséghajtatást olyan terméketlen talajokon is, amelyek nagy
költségráfordítással sem alakíthatók át a növénytermesztés számára termékeny közeggé. A nagy erővel
megindult kutatás eredményeit a gyakorlat gyorsan átvette, és rövid idő alatt olyan fontos zöldségfajoknak, mint
az uborkának vagy a paradicsomnak a mesterséges közegben való hajtatása a 80-as évek elejére több országban
is meghaladta a talajon történő termesztésük mértékét.
Az izolált termesztésnek lényegében két változata alakult ki, a mesterséges közegeken és a természetes
anyagokon való hajtatás.
A talaj nélküli termesztésnek számtalan módja terjedt el a világon. Nemcsak a gyökérrögzítő közegek
tekintetében van különbség, több megoldás született a tápoldatok kijuttatásának módjaira és a növények
elhelyezésére is. Csoportosításuk és elnevezésük is ennek megfelelően lehetséges.
I. A gyökérrögzítő anyag szerinti csoportosítás
a) természetes anyagok:
– természetes szerves anyagok (fakéreg, tőzeg, szalma stb.),
– természetes szervetlen anyagok (homok, perlit, keramzit, kohósalak, zeolit, kőgyapot, kavics stb.),
b) mesterséges anyagok (polistirol golyók, hygromull, PVC-rácsok stb.).
II. A növények elhelyezése szerinti csoportosítás
– függőleges,
– vízszintes,
– lépcsőzetes.
III. A közeget tartó edény alakja szerinti csoportosítás
– konténeres: álló konténer, fekvő konténer, ágykonténer, zsákkonténer, oszlopkonténer,
– medencés,
– csatornaszerű (vályús),
– tálcás.
IV. A közeget tartó edény anyaga szerinti csoportosítás
– lágy műanyag konténer (fóliakonténer),
– kemény műanyag konténer (cserép, dobozkonténer),
– beton,
– üveg stb.
V. A tápanyagok kijuttatásának módja szerinti csoportosítás
– tápoldat,
– tápfilm,
79
Created by XMLmind XSL-FO Converter.