Általános ismeretek

A zöldségfélék élelmezési
jelentősége
fogyasztása
Fejlett országok átlagos
fogyasztása
92 252 158
A fejlett országok terméktömegben kifejezett zöldségfogyasztása tehát pontosan kétszerese a fejlődő
országokénak, és a világátlagot 58%-kal meghaladja, a fejlődőké viszont attól 21%-kal elmarad.
A táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek az egészség megőrzése szempontjából legalább 150
g/nap/fő zöldségfogyasztást, azaz a világátlaggal csaknem pontosan megegyező mennyiséget tartanak
szükségesnek – úgy, hogy annak egyharmadát zöld zöldségfélék (levélzöldségek, káposztafélék) alkossák
(GRUBBEN, 1977).
Feltétlenül szólni kell arról is, hogy bár a zöldségfogyasztás elsősorban az adott ország gazdasági fejlettségétől
függ, de jelentős módosító tényező még a földrajzi fekvés és a kialakult étkezési szokások. Ebből következően
mind a fejlett, mind a fejlődő országok fogyasztásában jelentősek a szóródások és az emiatti átfedések.
Az európai átlagfogyasztás (130 kg/év/fő, illetve 356 g/nap/fő) is nagy szintkülönbségeket takar. Megközelítő
pontossággal három kategóriát foglal magában. A sok zöldséget fogyasztó államok (Olaszország,
Spanyolország, Franciaország) éves fejenkénti fogyasztása 120–170 kg körüli. A középmezőnyt a 75–95
kg/év/fő fogyasztású országok alkotják, ide tartozik Magyarország is Belgiummal, Svájccal és Hollandiával
együtt. Kevés, évi 50–70 kg/fő zöldségfélét fogyasztanak Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban és
Jugoszláviában (BALÁZS, 1982).
Ez az áttekintés is azt erősíti, hogy azonos gazdasági régión belül – hiszen valamennyi európai ország a fejlett
kategória valamelyik szintjébe tartozik – már nagyobb szerepe van a kialakult fogyasztási szokásoknak, mint az
egy főre eső jövedelemnek vagy a földrajzi fekvésnek. E tekintetben a szőlő- és gyümölcsfogyasztást sem lehet
figyelmen kívül hagyni. A zöldségfogyasztás mértékének szóródására a fejlődő országok esetében is találhatók
példák. Kínában 50 kg/év/fő körüli, a délkelet-ázsiai országokban (Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld,
Vietnam stb.) 20–25 kg/év/fő, Brazíliában pedig – ahol a legkisebb – mintegy 10 kg/év/fő.
A zöldségfogyasztást főként hazai termelésre alapozzák az egész világon, minimális a nemzetközi
kereskedelem, és az is lényegében csak egy-két termékre korlátozódik.
A friss és feldolgozott zöldség együttes aránya még az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi
forgalmában is elenyésző, az összes exportból 2,2%-kal, az összes importból 5,5%-kal részesedik
(YAMAGUCHI, 1983).
Nemzetközi kereskedelmi forgalomba csak paradicsomkészítmény, paprikaőrlemény és vöröshagyma kerül
figyelmet érdemlő mennyiségben. Mindebből egyértelműen következik, hogy a fogyasztás csak ott éri el a
megkívánt színvonalat, ahol azt a hazai termesztés kapacitása ki tudja elégíteni.
A zöldségfogyasztás elemzésekor fontos szempont a friss fogyasztású és a tartósított zöldségek arányának
vizsgálata is, különösen a mérsékelt övi országokban, ahol a tartósítás a kínálat és a fogyasztás
egyenletességének fő feltétele. E tekintetben is jelentős az eltérés a fejlett és a fejlődő országok között; az
előbbiekben egyre nagyobb hányadot képvisel a tartósított – konzervált, illetve gyorsfagyasztott – zöldségek
aránya, az utóbbiak fogyasztása viszont lényegében napjainkban is a friss zöldségek fogyasztását jelenti. A
fogyasztás szerkezetének a fejlett országokban bekövetkező változására példaként említhető az Amerikai
Egyesült Államok, ahol a tartósított zöldségek aránya az 1930-as évek elején még 30% körüli volt, az 1950-es
évek elejére 40%-ra nőtt, jelenleg pedig 54% feletti. Összehasonlításul: a tartósított zöldség összes fogyasztáson
belüli aránya a Németországban 35%, Csehországban és Szlovákiában 28% körüli.
A saját termesztésű zöldségek fogyasztásának aránya is eltérő a fejlődő és a fejlett országokban. GRUBBEN
(1977) becslése szerint az előbbiekben az összes megtermelt zöldségnek mintegy 53%-a, az utóbbiakban pedig
körülbelül 13%-a hasznosul a termesztők háztartásaiban.
A zöldségfogyasztás alakulásának általános áttekintése után következzék a magyarországi helyzet részletesebb
bemutatása.
Az európai zöldségfogyasztás tárgyalásakor már említettük, hogy Magyarország a 75–95 kg/év/fő fogyasztású
országok csoportjába tartozik. Ez a fogyasztási színvonal már az 1960-as évek körül kialakult, és lényegében
10
Created by XMLmind XSL-FO Converter.