Általános ismeretek

Mályvaféle
nélküli termést fejlesztő Lee és a White Velvet. Indiában legnépszerűbb a Pusa Sawani fajta. Oroszországban a
Belaja cilindricseszkaja 127, a Vüszokoroszlaja 100 és a Karlikovaja zelenaju fajtákat termesztik.
Körülményeink között a termesztés sikerét döntő mértékben meghatározó munkafolyamatok egyike a
szaporítás. Módja és ideje az egész tenyészidőszakra kiterjedően érezteti hatását. Az átültetést nem bírja, az
egész világon állandó helyre vetéssel szaporítják. Nálunk is ez tekinthető az általánosan követendő
gyakorlatnak, bár többen ajánlják hidegebb termőhelyeken palántaneveléssel történő szaporítását.
A magot akkor kell elvetni, amikor a talaj hőmérsékleti minimuma a vetési mélységben (1,5–2,5 cm) is eléri a
csírázás megindulásához szükséges 15–16 °C értéket. Ennek Magyarországon várható ideje május 20–25. A
magvak a vastag külső héj miatt (amely a vizet alig ereszti át) nehezen és rosszul csíráznak. A csírázást gyorsítja
és a kelési arányt javítja a magvak 24 órás (vagy csak egy éjszakán át tartó), tiszta vízben való vetés előtti
áztatása. E kezelés előnye azonban csak akkor érvényesül, ha a talaj hőmérséklete az előkezelt magvak
vetésekor a csírázási hőmérsékleti küszöbértéket (15–16 °C) már elérte.
Az elvetett magvaknak általában csak fele kel ki. Nagyobb magvakkal ennél jobb – 60–70%-os – kelési arány is
elérhető. A kelési arány azonban körülményeink között még nem jelent a tőszám beállására vonatkozó
bizonyosságot. A kelést követő lehűlések során olyan hideghatások érhetik a fiatal növényeket, amelyektől
erősen legyengülnek, és így fogékonnyá válhatnak különböző palántadőlést okozó gombás megbetegedésekre.
Ebben az esetben jelentős részük fertőződhet, és ezt követően el is pusztulhat.
A biológiai igénynél alacsonyabb hőmérséklet hatásának jele a lomb sárgulása, súlyosabb esetben lehullása. A
fejlődés kezdeti szakaszában már az egyik sziklevél elvesztése is jelentősen visszaveti a növények fejlődését, de
ha mindkettő leesik, a növény is elhal. Az ilyen jellegű veszteségek elleni megelőző védekezési lehetőség a
magvetés gombaölő szerek vizes oldatával való beöntözése.
A területegységenkénti tőszám elsősorban a vízellátás függvénye. Folyamatos, egyenletes vízellátással 30–40
cm, csak esetenként vagy egyáltalán nem öntözve 50–60 cm sortávolságra célszerű vetni. A tőszámbeállítást 3–
4 lombleveles korban kell elvégezni úgy, hogy a sorokban a növények egymás közötti távolsága 15–25 cm
legyen. A hektáronkénti vetőmagszükséglet 8–12 kg.
A kelés optimális esetben a vetést követő 6–8., kedvezőtlen körülmények között a 10–12. napon várható. A
május 20–25. között elvetett okra május utolsó, június első napjaiban kikel. Ettől kezdve – ha a szükséges
hőmérsékletről és a vízellátásról folyamatosan gondoskodunk – már rendkívül gyorsan fejlődik. Sziklevelei után
hamarosan megjelennek csaknem ép alsó, majd erősebben tagolt felső lomblevelei. A virágzás július végén,
augusztus elején kezdődik és mindaddig tart, amíg a hőmérséklet 18–20 °C.
Szedés. Termése igen gyorsan növekszik, a virágzást követő 4–6. napon már szedhető. A 2–4 napos termés
kiváló minőségű, de ekkor leszedve kis terméstömeget ad. A 7–8 napos termés még fogyasztható, de a 9–10
napos már nem. A szedés 2–3, fejlődésére kedvező körülmények között 1–2 naponként válik szükségessé.
A leszedett termés normál körülmények között gyorsan romlik, de 2–13 °C hőmérsékleten, 90%-os relatív
páratartalomban 8–10 napig eltartható.
A szedés gyakorisága termésnövelő tényező. A szedési időszak nálunk kb. 1 hónap, augusztus elejétől
szeptember elejéig tart.
A többi melegigényes zöldségnövény (paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, zeller, kabakosok) példája nyomán
az okrával kapcsolatban felmerül a palántaneveléssel való szaporítás kérdése. E tekintetben éles különbséget
kell tenni a szálas, illetve tápközeges (tápkockás, cserepes, földkockás stb.) palántanevelés lehetősége, illetve
eredményessége között. Szálas palánták fölnevelése és kiültetése – külföldi és hazai tapasztalatok szerint – kb. 2
hetes visszaesést jelent a növények fejlődésében, miközben mintegy 50%-uk el is pusztul. Ez az eljárás tehát a
jól sikerült állandó helyre vetéshez viszonyítva nem jelent egyértelmű előnyt.
Tápközeges palántaneveléssel – ha a magot is közvetlenül a tápközegbe vetik, – a vetéstől számított 6–8 hét
alatt 2–4 lombleveles fiatal növények nevelhetők fel. Ezek – előzetes edzés után – már sokkal jobban elviselik a
kiültetést. Az állandó helyre vetéshez viszonyítva így – jelentős többletmunkával és költséggel – kb. 6–10 napos
előny érhető el a szedéskezdettel és a szedési időszak hosszában.
A tenyészidőszak alatti ápolási munkák a 3–4 lombleveles korban elvégzett tőszámbeállításból (egyelés), a
gyommentesség folyamatos fenntartásából és az egyenletes vízellátásból állnak.
552
Created by XMLmind XSL-FO Converter.